Rentai Nóra élete a SzJG-ben *BEFEJEZETT*

4.7

(09.25)

*Nóri szemszöge*

Korábban keltem a szokottnál. Hajnali ötkor keltem. Nem bírtam aludni. Halkan kimentem a konyhába, és csináltam magamnak kakaót. Leültem az asztalhoz, és csendben ittam. Vajon komolyan gondolta amit hétfőn mondott? Komolyan jobb élete lenne nélkülem? A gondolat menetemből egy kéz rántott vissza a valóságba.
- Miért nem alszol? - kérdezte apa.
- Nem tudok aludni - vontam meg a vállam. Apa leült a mellettem lévő székre. Csendben ültünk egymás mellett. Rezegni kezdett a telefonom. Roxi írt.
Roxi: Szia, a tanárok elmentek valami túrára. Nem kell suliba menni :D
Nóri: Rendben köszi, hogy szóltál :)
Apa kérdőn nézett rám.
- Baj van? - kérdezte apa.
- Nincs, csak Roxi írt, hogy nem kell suliba menni, mert valami túrán vannak a tanárok.
- Értem. Mihez lenne ma kedved? - kérdezte apa.
- Nem tudom. Talán elmegyek a hangszerboltba.
- Elvigyelek?
- Jó lenne, mert szülő nélkül nem vezethetek. Sajnos.
- Igen, és mivel betartasz minden szabályt, ezért melletted fogok ülni - mondta mosolyogva apa.
- Tényleg? Köszi - öleltem meg.
- Ha szeretnél még visszafeküdhetsz aludni.
- Nem hiszem, hogy menne ezért inkább olvasok - mondtam mosolyogva.
- Rendben - mondta apu. Bementem a szobámba. Belekezdtem a Nápolyi Johanna-ba. Nekem tetszik a könyv. Nyolc óra körül készülődni kezdtem. Felöltöztem. Apa kint várt az ajtóban.
- Mehetünk?
- Igen - mondtam a kocsi kulccsal a kezemben. Lementünk a kocsimhoz, és beszálltunk. Csendben telt az út. Csak a rádió szólt háttérzajnak. Hamar odaértünk a hangszerbolthoz.
- Ha végeztél, hívj - mondta apa.
- Oké - mondtam, és bementem az üzletbe. Egyedül Zsófi volt bent. Az ajtó nyitódásra felkapta a fejét.
- Szia, Nóri - köszönt vidáman.
- Szia, Zsófi - köszöntem mosolyogva.
- Hogy vagy?
- Voltam már jobban is.
- Mi történt?
- Röviden annyi, hogy össze balhéztunk anyával - mondtam, és a zongora felé mentem.
- Kizenéled magadból? - kérdezte mosolyogva Zsófi.
- Jó lenne - ültem a zongora elé. Mint mindig a billentyűk most is elvarázsoltak. Leütöttem az első hangot, és sorban a többit.
(...)
Rontottam. Már megint. Ahányszor újra kezdem, mindig rontok. Valaki bejött az üzletbe. Nem törődtem vele. Tovább játszottam. Mármint játszottam volna, ha nem rontok rögtön az elején. Már úgy voltam vele, hogy beleverem a fejem a billentyűkbe, de aztán rájöttem, hogy az rongálásnak számít.
- Szerintem most állj le, különben szétvered ezt a szerencsétlen zongorát - mondta Kornél.
- Ártott neked? - kérdezte mosolyogva Kornél.
- Nem.
- Akkor?
- Nem érdekes - legyintettem.
- Biztos?
- Biztos.
- Haza kísérjelek?
- Pestre? Gyalog?
- Elköltöztetek?
- Csak én. Jelenleg apánál lakok.
- Gáz van otthon?
- Mondhatni.
- Nem jössz át Leviékhez?
- De - mondtam mosolyogva.
- Szia, Zsófi.
- Sziasztok - köszönt mosolyogva. Átmentünk a garázsba.
- Nézzétek kit hoztam - mondta Kornél a garázs ajtóban. A többiek valamin röhögtek. Azaz valakivel. Mikor felénk néztek láttam az illetőt. Mosolyogva néztem rá.
- Sziasztok - köszönt lazán.
Folyt.köv.

.......................Eddig tartott.......................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövid rész! Vajon ki volt a garázsban?😏
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.