Rentai Nóra élete a SzJG-ben *BEFEJEZETT*

~3.19~

(01.28)

*Nóri szemszöge*

Tegnap volt Márk első szülinapja. Kívülről boldognak tűntem, de belül szomorú voltam. Tegnap is érvényesült a „kívül happy, belül depi” elvem.
Ma már mehettem suliba. Szomorúan vettem tudomásul, hogy Cortez nem vár a kapuban. Egyedül ballagtam a budai utcán. Holnap lenne, hogy 1 hónapja járunk. Szomorúan vettem ezt is tudomásul. A barátaim a suli előtt beszélgettek. Cortez is köztük volt. Kicsordult egy könnycsepp a szememből. Köszönés nélkül mentem be a suliba. A lányok követtek. Rögtön a mosdóba mentem. Leültem a hideg kőre, és a térdemre hajtottam a fejem.
- Nem lesz semmi baj - ölelt meg Jacquelin. A vállán sírtam el magam. Roxi is megölelt. Csengetésig voltunk a mosdóban. Megmostam az arcom, és bementünk a terembe. Próbáltam erős lenni, ami nagyjából sikerült. Irodalmon Cortez egyesre felelt. Amíg kint állt a táblánál, nem nézett rám egyszer se. A nap végén Csabival mentem olvasóra. Versekről beszélgettünk. Olvasó végén egyedül mentem ki a suliból.
- Mi van a hercegeddel? - kérdezte gúnyosan egy hang a hátam mögül.
- Ne most - ennyit mondtam, és tovább mentem volna, ha nem fogja meg a kezem, és húz magához. Próbáltam ellökni magamtól, de erősebb volt nálam.
- Engedj el!
- Már nincs itt a szépfiú aki megakadályozza, hogy az enyém legyél - mondta Gergő.
- Nem leszek a tiéd, fogd fel!
- Miért is nem?
- Mert gyűlöllek! Tiszta szívemből!
- Ezek kemény szavak hercegnőm.
- Nem vagyok a hercegnőd, te csatorna patkány! - mondtam dühösen.
- Ne mondj olyan amit később megbánsz.
- Oké, akkor nem mondok - mosolyodtam el, majd... ököllel behúztam neki egyet. Elengedett, én pedig sprintelni kezdtem hazáig. Gergő követett. Féltem. Féltem, hogy vajon mit csinálna velem ezek után. Mikor a kapuhoz értem kiakartam nyitni, de zárva volt. Hiába rángattam, nem nyílt ki. Már a könnyeim is folyni kezdtek. Már majdnem utolért Gergő. Tovább futottam.
- Nóra, állj meg! - kiáltott Gergő. Elővettem a telefonomat, és futás közben hívást indítottam.
- Szia, kölyök - köszönt vidáman Körte.
- Se-hgíts! - mondtam futás közben.
- Mi a baj? - váltott hangsúlyt Körte.
- Gerh-gő... Ááá! - sikítottam, mert Gergő most is letepert a földre.
- Nóri! Itt vagy még?! - kérdezte idegesen Körte.
- Szállj le rólam! - mondtam Gergőnek.
- Most megfizetsz! - mondta Gergő, és lendült a keze.
- SEGÍTSÉG!!! - sikítottam torkom szakadtából. Szerintem az egész utca hallotta.
- Hé, te! Engedd el! - hallottam Ricsi hangját.
- Engedj el, Gergő, kérlek! - néztem rá könyörgően.
- Kussolsz, rib@nc! - üvöltött rám.
- Hogy mondtad? - jött közelebb Ricsi.
- Magához meg ki szólt?! - kérdezte dühösen Gergő. Ricsi leszedte rólam Gergőt, és a pólója nyakánál maga felé húzta.
- Ha mégegyszer meglátlak Nóri közelében, a hullaházban végzed! - mondta szikrázó szemekkel, majd elengedte. Gergő elfutott. A földön ülve sírtam el magam. Ricsi óvatosan felsegített a földről.
- Jól vagy? - fürkészett aggódva.
- Azt hiszem - mondtam könnyezve.
- Már nem fog bántani.
- Köszönöm! - öleltem meg Ricsit gondolkodás nélkül. Esetlenül visszaölelt. Ricsi hazakísért. Anyáék már otthon voltak.
- Jézusom, mi történt?! - kérdezte anya.
- Gergő - mondtam, és felmentem tusolni. Hamar végeztem utána lefeküdtem aludni. Sírva aludtam el.

(01.29)

*Nóri szemszöge*

Nem hiszem el, hogy van ekkora csoda! Mindent szépen sorban.
Szomorúan mentem suliba.
- Jól vagy? - kérdezte Milán. Értetlenül néztem rá.
- Tegnap - segített. Rögtön eszembe jutott... sajnos.
- Persze, soha jobban - mondtam erőltetetten, majd bementem a suliba. Betettem pár dolgot a szekrényembe utána bementem a termünkbe. A teremben a helyemre ültem, és elővettem a biosz cuccomat. Bejöttek a lányok is.
- Mi volt tegnap? - kérdezte Jacquelin.
- Semmi.
- Nóri!
- Gergőnek behúztam egyet, ő kergetett, és Ricsi segített nekem ennyi! - mondtam röviden.
- Úristen - kapta a kezét a szája elé Jacquelin. Csengetéskor bejöttek a fiúk is. Cortez nem szólt hozzám, és nem is nézett rám. A biosz unalmasan lassan telt. A szünetben a teremben voltunk. A telefonomon használtam a mobilnetemet, amikor jött egy messenger üzenetem. Másolom.
Gergő: Ezzel még nincs vége! Úgy is az enyém leszel!
Nóri: Nem leszek!!
Gergő: Nem ezért szakítottalak el titeket egymástól, hogy megverj!
Nóri: HOGY MIT CSINÁLTÁL?!
Gergő: Miattam szakítottatok a szépfiúival😈.
Erre már nem válaszoltam. Kirohantam a teremből egészen az udvarig. Egyszál pulcsiban körbe néztem az udvaron, és a tekintetem megállapodott Cortezen. Magabiztosan megindultam felé.
- Beszélnünk kell! - mondtam magabiztosan.
- Már nincs miről beszélnünk - mondta miközben a telefonját nyomkodta.
- De! Ez fontos! - mondtam elszántan. Nagylelkűen rám nézett.
- Mi van? - kérdezte. Feloldottam a telefonomat, és megmutattam neki az üzenetet. Hitetlenül kapkodta a tekintetét a telefonom és köztem.
- Ez valami vicc?
- Nem, ez halál komoly! - mondtam fapofával. Ekkor Cortez hirtelen magához ölelt. Könnyezve viszonoztam az ölelését. A fiúk tapsolni, és fütyülni kezdtek.
- Újra van Corni vagy Nórtez! - mondta boldogan Macu.
- Hagyd már a ship neveket - nevettem el magam, miközben a karomat dörzsöltem. Ekkor jöttem rá, hogy nincs rajtam kabát.
- Menjünk be, különben megint megfázol - mondta Cortez, és kézen fogva bementünk. A teremben is hatalmas tapsvihart kaptunk.
- Délután megyünk valahova? - suttogta a fülembe Cortez.
- Mehetünk - suttogtam vissza. Mosolyogva ültem le a helyemre.
- Mit kérsz? - kérdezte Cortez a mekiben.
- Sima hambit fantával - mondtam. Cortez leadta a rendelésünket. Mikor kész lett átmentünk hozzá.
- Jaj, de jó, hogy kibékültetek! - mondta boldogan Vanessza.
- Szerintem is - mosolyogtam rá. Felmentünk Cortez szobájába.
- Sajnálom, hogy nem hittem neked - mondta miután becsukta az ajtót.
- Nem haragszok rád, csak csalódtam benned - mondtam a takaróját nézve, mintha baromi érdekes lenne. Cortez odajött hozzám, és átölelt.
- Hülye voltam, amiért hagytam, hogy a harag vezessen.
- Ebben igazad van. Hülye voltál - néztem rá.
- Hé, azt hittem, hogy azt fogod mondani „nincs igazad, én is ezt tettem volna a helyedben” - próbálta a hangomat utánozni. Ezen elmosolyodtam.
- Hinni a templomban kell - mondtam mosolyogva.
- Igazad van - mondta komolyan, de aztán ő is elmosolyodott. Miközben ettünk, beszélgettünk.
- Kár, hogy nem voltam ott Márk szülinapján - mondta két falat között.
- Miért? Ennyire jó barátok lettetek?
- Igen, kedvel engem - mondta mosolyogva Cortez.
- Igazad van, téged mindenki kedvel - nevettem el magam.
- Na ugye? - nevetett ő is. A délután további részében megnéztünk egy filmet. Este hazamentem.
- Hol voltál? - kérdezte anya.
- Corteznél - mondtam mosolyogva.
- Kibékültetek?
- Igen!
- Örülök neki! - ölelt meg anya. Áron lejött a nappaliba.
- Minek örülünk? - kérdezte Áron.
- Újra együtt vagyunk Cortezzel - mondtam boldogan.
- Szuper - mondta mosolyogva.
- Akkor még nem kell használnom a puskámat - motyogta maga elé.
- Áron! - szólt rá anya.
- Oké, bocsi! Csak ne bántson meg mégegyszer - mondta, és bement a konyhába inni. Felmentem tusolni utána lefeküdtem aludni. Boldogan aludtam el.

.........................Eddig tartott.....................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövid rész! Újra van Corni/Nórtez! Nektek melyik ship-név jön be? A véleményeteket írjátok le commentbe.
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.