Rentai Nóra élete a SzJG-ben *BEFEJEZETT*

~3.20~

(01.30)

*Cortez(Ákos) szemszöge*

Reggel boldogan vártam Nórit a kapujukban. Annyira hülye voltam, amiért azt hittem, hogy tényleg megcsalna. Napokig dühös voltam rá, aztán csalódott végül már szomorú. Mikor másnap Nóri nem jött suliba, nem tudtam, hogy mit gondoljak. De amikor megtudtam, hogy csak beteg már nem törődtem vele túl sokat. Hétfőn próbáltam nem törődni vele. Olyan gyönyörű volt. Hiányzott nekem! Hiányzott a gyönyörű barna szeme. Hiányzott a mosolya. Hiányzott a hangja. Hiányzott a nevetése. Hiányzott az ölelése. Hiányzott minden csókja. Hiányzott az illata. Ő maga hiányzott! Mikor tegnap hirtelen kivágódott az udvarra vezető ajtó, nem szenteltem neki sok figyelmet. Aztán megmutatta a telefonjában levő üzenetet. Először azt hittem, hogy csak hülyül, de nem. Az volt a cudar (nekem örömmel teli) valóság. Örültem neki, hogy nem csalt meg, de haragudtam Nádorra. Miatta szakítottam a világ legkedvesebb, legaranyosabb, legszebb és legokosabb lányával! A gondolat menetemből a barátnőm rázott vissza a valóságba.
- Min mosolyogsz? - kérdezte Nóri. Annyira gyönyörű volt, ezen a szerdai napon. Mondjuk, mikor nem az?
- Semmin, mehetünk? - fogtam meg a kezét.
- Igen - mondta mosolyogva. Boldogan mentünk a suli felé. A barátaink már a sulinál vitatkoztak valamiről.
- Honnan jött a Corni? - kérdezte Roxi.
- Hát onnan, hogy Corteznek az első három betűjét vettem el, Nórinak pedig az elsőt és az utolsót. Így lett Corni - mondta Macu.
- A Nórtez pedig úgy jött, hogy Nóri első három betűjét vettem el, Corteznek pedig az utolsó hármat. - érvelt Macu.
- Miért kell neked ship neveket kreálni? - kérdezte nevetve Nóri.
- Mert így rövidebb, mint a Cortez és Nóri, vagy a Nóri és Cortez - mondta Macu.
- Világos - mondta mosolyogva Nóri.  Csengetéskor bementünk a suliba. Dupla francián szöveget fordítottunk. A szünetben megszólalt a két stúdiós.
- Itt az eredmény hirdetés ideje az idei farsang témájával kapcsolatban - kezdte az egyik.
- Az idei téma nem más, mint a... jézusom! Ugye nem? - kérdezte rémülten a másik. Értetlenül néztünk össze.
- Úristen! Ez meg, hogy lehet?
- Én tudjam?
- Oké, nem is húznánk az időt. Az idei farsang témája bármennyire fájdalmas kimondani, de a... reneszánsz - mondta, és egy reneszánsz kori zenét tettek be. Minden lány a suliban boldogan sikított fel. Az idei évet a fiúk megszívták. De kegyetlenül. Matekon Bercinek a táblánál kellett megoldania egy feladatot. Az egész óra ezzel ment el. Törin Barka szokásához híven maratonit diktált. Nyelvtanon a füzetünkbe kellett (volna) írni, de én ehelyett inkább bedugtam a fülembe a fülhallgatómat, és zenét hallgattam. Kardos szerencsére nem vette észre. Tesin a lányok terem köröket futottak, mi pedig fociztunk. Óra végén mindenki hazament. Nórival kézen fogva léptünk ki a suliból, és boldogan mentünk egymás mellett, egymás kezét fogva hazafelé.
- Holnap várlak - mondtam, és hosszasan megcsókoltam. Hiányzott a csókja. Lehet, hogy ezután a mondatom után nyálasnak néznének, de úgy érzem, hogy mi összetartozunk.
- Rendben, szia - mondta, és adott még egy utolsó csókot. Mosolyogva néztem, ahogy bemegy. Mosolyogva nézett vissza rám utána becsukta az ajtót. Nem lehetett letörölni a vigyort az arcomról. Otthon felmentem a szobámba, és gitározgattam egy kicsit.

(01.31)

*Cortez(Ákos) szemszöge*

Ma reggel is Nórit vártam.
- Most tényleg a lépcsőn estem le - bicegett ki a kapun Nóri.
- Már azt hittem, hogy titokban deszkázni voltál, és felborítottál egy kukát.
- Nem, éppen jöttem le a lépcsőn, amikor véletlenül ráléptem Márk egyik játékára, és szépen leestem.
- Jaj, te szegény - mondtam, és belepusziltam a hajába. Mosolyogva mesélt a tegnapi spanyol órájáról, és az apjáról.
- Apa szerint gyorsan tanulok - mondta Nóri.
- Mert intelligens vagy.
- Sziasztok - köszöntek a többiek.
- Hali - köszönt Nóri is.
- Helló - köszöntem én is. Csengetéskor bementünk a terembe. Föcin végig untam az agyam. Angolon párokban kellett dolgoznunk. Nóri Roxival volt, Jacquelin Levivel, az ikrek együtt, Macu Kristóffal, a rockerek is együtt voltak, Milán pedig velem volt. Angol után kémiára mentünk. Kémia közepén Berci egy cetlit tett elém. Észrevétlenül szétnyitottam. Ez állt benne:
„Vajon min rágódik évek óta Gondos? Adhatna nekem is. P.M”
Alig bírtam visszatartani a röhögést. Válaszoltam neki.
„Passz, de ha cola íze van nekem is adhatna. C.”
Átadtam Bercinek, ő pedig tovább küldte Milánnak. Óvatosan hátranéztem. Milán rázkódó vállal mutatta Nórinak a cetlit. Mosolyogva nézte a lapot, majd rám nézett.
- Pósa mi olyan vicces? - kérdezte Gondos.
- Semmi, csak fázom tanárnő. Nagyon hideg van itt - mondta Milán. Nekünk is rázkódni kezdett a vállunk a visszatartott röhögés miatt.
- Most, hogy mondod igazad van - mondta Gondos, és feltekerte a fűtést a radiátoron. Fizikán nem volt semmi különös. Francián dogát írtunk. Etikán Vladár Nórit feleltette.
- Leülhetsz, ötös - mondta kelletlenül Vladár. Nóri mosolyogva ment a helyére. Csengetéskor együtt léptünk ki a suliból. A suli előtt Nóri apja állt.
- Sziasztok - köszönt kedvesen a férfi.
- Jó napot - köszöntem.
- Szia, mit csinálsz itt? - kérdezte Nóri.
- Kérdezni szeretnék valamit - mondta az apja.
- Magatokra hagylak, majd hívj oké? - kértem.
- Oké, szia - adott egy puszit az arcomra. Elindultam haza.

*Nóri szemszöge*

Cortez elment, én pedig kérdő tekintettel néztem apára.
- Mit szeretnél kérdezni? - kérdeztem.
- Ne itt, szállj be - mondta. Beszálltam az anyós ülésre. A közeli parkba mentünk. Leültünk az egyik padra.
- Arra gondoltam, hogyha szeretnénk jobban megismerni egymást, akkor többet kell találkoznunk - kezdte apa.
- Igen, tudom.
- Mi lenne, ha odaköltöznél hozzám a 13. kerületbe? - kérdezte.
- De akkor hova járnék suliba?
- Valamelyik gimibe a pesti oldalon. Na, mit szólsz hozzá?
- Kaphatok gondolkodási időt? - kérdeztem reménykedve.
- Persze, annyit kapsz amennyire szükséged van - mondta halvány mosollyal az arcán. Visszamentünk a kocsihoz, és haza vitt.
- Vigyázz magadra - mondta, és elhajtott. Tanácstalanul álltam a járda szélén. Valaki megfogta a vállam.
- Mi a baj? - kérdezte Cortez.
- Nem tudom, hogy mi lenne a helyes döntés - mondtam könnyes szemmel.
- Miért? Mit mondott?
- Megkérdezte, hogy nem akarok-e hozzá költözni a 13. kerületbe.
- De akkor minden nap elhozna a Szent Johannába?
- Nem. Akkor egy másik gimibe járnék valahol a pesti oldalon - töröltem meg a szememet.
- Mit szeretnél igazán?
- Nem tudom, időt kértem tőle - mondtam, mire Cortez magához ölelt.
- Bárhogy is döntesz, én melletted állok - suttogta a fülembe.
- Tudom - suttogtam. Így álltunk egy darabig. Mikor már fázni kezdtünk hazamentünk.
- Szia, Nóri - köszönt anya.
- Szia - köszöntem szomorúan.
- Történt valami?
- Apa ma megkérdezte, hogy nem akarok-e hozzá költözni a 13. kerületbe - mondtam a mai napon másodjára. Anya nem szólt semmit.
- Hogy döntöttél? - kérdezte könnyes szemmel.
- Időt kértem tőle - feleltem, mire anya is megölelt.
- Akárhogy döntesz, te mindig az én kicsi lányom leszel! - mondta könnyes szemmel. Visszatartott sírással bólintottam. Mikor anyu elengedett láttam rajta, hogy nehezen engedne el.
- Menj fürdeni - mondta anya.
- Oké - mondtam, és felmentem. Gyorsan letusoltam utána lefeküdtem aludni. Könnyezve aludtam el.

(02.01)

*Cortez(Ákos) szemszöge*

Szomorúan álltam reggel a kapuban. Lehet, hogy Nóri elmegy. Mikor Nóri kijött a kapun elég nyúzottnak tűnt.
- Szia - köszöntem kedvesen.
- Szia - köszönt álmosan.
- Mi a baj?
- Alig aludtam az éjjel.
- Döntöttél?
- Igen.
- És?
- Szeretném jobban megismerni az apámat, ezért oda költözöm hozzá - mondta szomorúan.
- Mondtad neki?
- Igen, most reggel felhívtam. Örült neki.
- Mikor költözöl?
- Jövőhét szombaton.
- Értem - mondtam szomorúan. A suliig csendben voltunk.
- Fasírt van? - kérdezte Levi.
- Nincs - mondtam.
- Akkor? Mi ez a gyász hangulat? - kérdezte Macu.
- Jövőhéten költözök - mondta Nóri.
- Hova?
- A 13. kerületbe.
- Azért még ide fogsz járni? - kérdezte Jacquelin.
- Nem hiszem - csóválta meg a fejét Nóri. Ez a téma a mai napunkra rányomta a bélyegét. Egésznap szomorúak voltunk. Aki az osztályunkra nézett, szerintem depis lett. A nap végén Leviéknél bandáztunk. Ma még pizzát sem rendeltünk. Nórival csendben a gondolatainkba merülve mentünk haza.
- Szia, Cortez - köszönt el Nóri.
- Szia - köszöntem, és megcsókoltam. Ahogy hazaértem egyből a szobámba mentem aludni. Nem aludtam valami sokat az éjjel.

.......................Eddig tartott.......................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövid rész! Ne kövezzetek meg, mert még lehetnek váratlan csavarok!
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.