Rentai Nóra élete a SzJG-ben *BEFEJEZETT*

34.rész

(03.24)

*Cortez(Ákos) szemszöge*

Reggel hullafáradtan keltem. Kicsit későn (kb éjjel 1-kor) feküdtem le, mert Nórival chateltem. Reggel lassan elkészültem, és elmentem a suliba. A többiek már ott voltak.
-Fáradt vagy?-kérdezte nevetve Milán.
-Á, dehogy! Rohadtul!-morrantam rá.
-Bocs!-mondta Milán felemelt kezekkel. Nóri is a szokásosnál lassabban jött.
-Sziasztok!-köszönt nekünk álmosan.
-Jó reggelt Csipkerózsika!-mondta Levi.
-Ne hívj így!-mondta morcosan.
-Na, tessék itt a másik morgós!-mondta Macu.
-Nem vagyok morgós!-durcizott Nóri.
-Ha te mondod.-hagyta rá Macu.
-Te, Nóri!-kezdte Levi.
-Mi kell?-kutatott a táskájában a lány.
-Föci.-mondta Levi. Mikor megkapta a füzetet egyből másolni kezdett.
-Mondtam, hogy menj aludni.-mondtam mosolyogva.
-Nem vagyok fáradt.
-Nekem nem úgy tűnik.
-Te is mindjárt bealszol.
-Nem igaz!
-De!-az értelmes vitánknak a csengő vetett véget. Nyelvtannal kezdtünk. Lehetséges, hogy egy icike-picikét elaludtam, mert arra eszméltem fel, hogy valaki a fejemet ütögeti(?!) Felemeltem a fejemet, és Nóri nézett rám azokkal a gyönyörű barna szemeivel.
-Velem jobban jártál!-suttogta. Nem értettem miért mondta, ezért a fejével Kardos felé biccentett. Szerencsére nekünk háttal állt.
-Köszi.
-Nincs mit!-visszafordult a helyére. Az óra hátralevő részében azon dolgoztam, hogy ne aludjak el. Csengetéskor mindenki összepakolta a cuccát, és mehettünk szünetre. A büfében vettem magamnak colát. Az árkádok alól figyeltük a többi diákot. Az én tekintetem többször tévedt a padhoz. Azon belül is Nórira. Csengetéskor mentünk fizikára. Gondos feleltett.
-Zsidák Soma.-mondta a naplóból felnézve. Soma lassan felnyújtotta a kezét.
-Új vagy?
-Nem.
-Érdekes. Eddig nem is láttalak.-mondta a vörös hajú tanár. Belenézett a naplóba, majd megint felnézett.
-Jó jegyeid vannak, és tőlem is kaptál. Biztos, hogy nem vagy új diák?
-De, az egész osztállyal együtt újjak vagyunk.-mondta Soma.
-Mikor jöttetek?
-Szeptember 1-jén!-kiáltotta be az egész osztály. Egész fizikán ezzel húztuk Gondos agyát. Föcin dogát írtunk. Nóri igyekezett segíteni mindenkinek. Kémián csak jegyzeteltünk. Tesin fociztunk. Törin Barka maratonit diktált. A nap végén hazamentünk. Ahogy hazaértem rögtön mentem a szobámba aludni. Lusta és fáradt voltam, na!

(03.27)

*Nóri szemszöge*

Egy szép hétvége után elérkezett a hétfő. Reggel gyorsan felöltöztem, és elindultam a suliba. A fiúk már a suli előtt beszélgettek valamiről. Csak odaintettem nekik, és bementem. Máday az előttem lévő lánnyal ordibált.
-Krisztina, rácsaptad az ajtót az ujjadra?!
-Nem.-mondta halkan a lány (Krisztina).
-Mars az irodámba!-üvöltötte Máday. Felmentem a boxomhoz. Betettem a cuccaimat, és bementem a terembe. A lányok beszélgettek, Soma és Viktor képregényt olvastak, Berci hangosan hallgatott AC/DC-t, a balhés ötös kint állt, Nimród pedig szokásához híven késik. Jelzőcsengetéskor bejöttek a fiúk, utánuk Barka jött. Nimród 10 percet késett. Óra végén lementünk a a büfébe. Jacquelin citromos minyont vett magának, Roxi szendvicset és Nestea-t vásárolt, én pedig citromos minyont és baracklevet vettem. Miután kifizettem, kimentünk az udvarra. Az arcomat a nap felé fordítottam. Jól esett a tél után a napsütés. Csengetéskor mentünk kémiára. Gondos az elektronokról beszélt. Irodalmon Cortez felelt. Kettest kapott. Föcin feleltünk. Soma és Viktor négyesre, Roxi pedig ötösre felelt. Tesin futottunk. Sokat, futottunk. Francián dogát írtunk. Olvasón Szimonetta beszélt az egyik kedvenc könyvéről. A szakkör végén Nimróddal megvártuk a lányokat.
-Itt vagyok!-jött Roxi egy rajzzal a kezében.
-Azta, ez nagyon szép!-dicsértem meg a lányt. Jacquelin is csatlakozott hozzánk. Négyen elindultunk hazafelé.
-Úúú elfelejtettem megkérdezni, hogy nincs-e kedvetek nálam aludni a hétvégén?-kérdezte Jacquelin.
-Megkérdezem anyától.
-Én is.-mondta Roxi. Nimród pedig csendben ment tovább.
-Oksi! Jó lenne, ha eltudnátok jönni.-mondta Jacquelin.
-Majd írok. Sziasztok!-indultam be a kapun. Anya otthon volt. Nagyon keresett valamit.
-Szia, hétvégén ott aludhatok Jacquelin-nál?-kérdeztem anyutól.
-Persze. Nem láttad a telefonomat?
-Itt van.-vettem el a konyha asztalról.
-Köszi kicsim!-puszilta meg a fejem.
-Nincs mit! Megyek tanulni.
-Csak nyugodtan.-felmentem, és gyorsan megírtam a leckémet utána tanultam egy kicsit. Mikor már úgy voltam vele, hogy tudom elpakoltam a cuccomat. Gondoltam elmegyek deszkázni. Felvettem a védő felszerelésemet, és a deszkával a kezemben léptem ki a házból. Céltalanul gurultam. Végül Jacquelinék háza előtt álltam meg. Becsengettem, és Jacquelin anyukája nyitott ajtót.
-Szia, Nóri igaz?-kérdezte, mire bólintottam.
-Igen. Jacquelin itthon van?
-Igen, a szobájában van. Menj fel hozzá nyugodtan.-mondta az anyukája. Felmentem a szobájába. Épp zenét hallgatott.
-Szia!-köszöntem.
-Szia! Na, eltudsz jönni hétvégén?
-Igen!-mondtam, és ugráltunk egy sort örömünkben.
-És mi a helyzet Levivel?-kérdeztem.
-Semmi. Lehet, hogy csak amolyan „fellángolás” volt, és nem is szeretem.-legyintett lemondóan.
-Pedig elég sokszor bámulod.
-Mi? Nem is!
-De!
-Nem!
-Jacquelin, van szemem.
-Tudom, ahogy nekem is!
-Ezzel mire is célzol?
-Cortez?
-Oké, értettem a célzást.-mondtam. Ránéztem az órára.
-Jujj mennem kell!
-Rendben. Holnap tali!
-Okés!-mentem ki a szobájából.
-Viszlát!-kiáltottam, majd kimentem az ajtón. Lecsaptam a deszkámat a járdára, és száguldottam. Hogy miért kellett sietnem? Ez egész egyszerű. A hétvégén az általános iskolás osztálytársam mára beszélt meg egy találkozót. A mekiben volt a találkozó. Fáradtan léptem be a gyorsétterembe. Az egyik asztalnál ült. Barna haja egészen a derekáig ért. Igen, ez Vivien lesz. Azt említettem, hogy nem vagyunk puszi pajtások? Odamentem az asztalhoz, és leültem vele szembe.
-Szia, Vivien.
-Szia, Nóri.
-Miért hívtál?
-Már nem is láthatom az LB-et?
-Nem voltunk LB-k. Alig tűrtél meg a társaságban.
-Ne legyél már ilyen!
-Milyen?
-Ilyen haragtartó. Bocsánat, oké?
-Nem, nem oké! Mennem kell.
-Várj!
-Nem!-felkaptam a deszkámat, és haza mentem. Rettenetesen megbántott. A ballagás után direkt kigáncsolt, és mindenki rajtam nevetett (kivéve a rokonaimat) sírva rohantam el. Szörnyű nap volt! Azóta kinem állhatom azt a csajt! Otthon gyorsan letusoltam, és mentem aludni.