Rentai Nóra élete a SzJG-ben *BEFEJEZETT*

26.rész

(02.10)

*Nóri szemszöge*

Reggel vörösre kisírt szemekkel ébredtem. Miután felöltöztem, lementem a konyhába. Anya már a kávéját itta. Mikor rám nézett rémülten nézett.
-Jézusom, Nóri! Veled meg mi történt?
-Semmi, csak valami a szemembe ment.-hazudtam anyának.
-Biztos?
-Igen. Mennem kell, szia!-mentem ki az ajtón. A suli előtt Cortezen kívül mindenki ott volt.
-Cortez?-kérdeztem a fiúktól.
-Otthon van.-mondta Milán.
-Értem.-indultam be a suliba. Első óra rajz volt.
-Jó reggelt. Ma mindenki azt rajzolhat, amit akar!-mondta Vladár. Én egy erdőt  rajzoltam. Legalábbis próbálkoztam. Óra végén Viktor összeszedte. Kettes lett. A szünetben lementünk az udvarra. Nimród olvasott, a lányok beszélgettek, én pedig csak ültem és bambultam.
-Jól vagy?-kérdezte Jacquelin.
-Mi? Ja, igen.
-Biztos? Nekünk elmondhatod.
-Igen, biztos.-csengettek, ezért bementünk a terembe. Föcin feleltünk. Dupla tesin futottunk. Gyorsan hazamentem megírni a leckémet. Miután végeztem, a plafont bámultam az ágyamról. Miért ütötte meg Cortez Nimródot? Valaki kopogott.
-Gyere!-mondtam. Anya volt az.
-Itt van Cortez a korrepetálásra.-mondta halál nyugodtan. Most az sem dobott fel, hogy itt van Cortez. Ráérősen felkeltem.
-Jó.-indultam ki a szobámból. Anya gyanúsan végig mért.
-Beteg vagy?
-Miért lennék?
-Nincs semmi életkedved.
-Megesik.-vontam vállat.
-Nóri, nekem elmondhatod, ha bánt valami.
-Jó, de Cortez vár.-mentem le a lépcsőn. Cortez a konyhában volt.
-Szia.
-Szia, kezdhetjük?
-Na jó. Kivagy te, és mit csináltál az igazi Cortezzel?
-Magam sem tudom. Talán elrabolták az ufók.-röhögött. Nekem az arcom se rezdült. Furcsállva nézett rám.
-Mi bajod van?
-Te kérdezed? Tegnap behúztál egyet Nimródnak!!
-Mondtam már, hogy ő ütött előbb!
-Mégis mi a francért ütött volna ő?!
-Nem tudom! Gondolom látta, hogy jössz.
-Nekem mi közöm van ehhez??
-Neked kéne tudnod!
-Tudod mit? Jó, az én hibám volt az egész! Boldog vagy cseszd meg?!-üvöltöttem. Dühös voltam. Fogtam a kabátomat, és kimentem az ajtón. Jól esett a friss hideg levegő. Patakzottak a könnyeim. Nem érdekelt semmi, csak mentem előre. Elmentem Roxiékhoz. Hezitáltam egy darabig, de végül becsengettem. Robi nyitott ajtót.
-Szia Nóri.-mondta, de mikor meglátott rémülten nézett rám.
-Veled meg mi történt?
-Beszélhetek Roxival?
-Persze, gyere be.-egyenesen Roxi szobája felé mentem. Kopogtam az ajtaján.
-Gyere!-lassan kinyitottam az ajtót.
-Szia.-köszöntem.
-Úristen, Nóri! Veled meg mi történt??
-Semmi.
-Nóri, látszik rajtad, hogy van valami. Nekem elmondhatod!-nézett rám aggodalmasan. Ekkor elsírtam magam. Roxi átölelt, és a hátamat simogatta.
-Nyugi, itt vagyok!-nyugtatott.
-Otthon történt valami?
-Nehem.
-Akkor? Mondd már el!
-Corhtez.
-Mit csinált? Ha megbántott, én kiherélem!-ezen elmosolyodtam.
-Tegnap behúzott egyet Nimródnak.-mondtam egy szuszra.
-HOGY MIT CSINÁLT?!-kiálltotta.
-Halkabban! Még meghallja valaki!-csitítottam.
-Jó, de akkor is!
-Mi történt lányok?!-rontott be Roxi szobájába Robi.
-Semmi, csak Nóri mondta, hogy régen Andris bá'val mekkora bagósok voltatok, és az utolsó kirándulásotokon elrejtette Reni a cigit meg a piát.-mondta Roxi.
-Régi szép idők.-mondta Robi.
-Magunkra hagynál?-tessékelte ki finoman az apját a barátnőm. Robi vette a lapot, ezért kiment.
-De miért húzott be neki Cortez?-kérdezte Roxi.
-Én sem tudom. Ma meg átjött korrepetálásra! Csak nem csináltunk semmit, csak veszekedtünk. Utána a fejemhez vágta, hogy az én hibám volt! Ezért jöttem át.-mondtam, majd csörgött a telefonom. Anya nevét írta ki. Felvettem.
-Szia, ha megnyugodtál gyere haza.-nem volt dühös, a hangja.
-Jó. Szia.
-Ki volt az?
-Anya. Azt mondta, ha megnyugodtam menjek haza.
-Értem. Haza vigyen apa?
-Nem kell, de köszi. És köszönöm, hogy meghallgattál!-öleltem meg.
-Erre valók a barátok!-engedett el. Felvettem a kabátomat, és haza indultam. Útközben találkoztam Cortezzel. Felvettem a kapucnimat, és tovább mentem. De nem is én lettem volna, ha esetleg nem csúszok el. Cortez hátra nézett. Amilyen gyorsan csak tudtam feláltam.
-Segítsek?
-Kösz, nem. Az én hibám volt!-néztem rá szikrázó tekintettel.
-Nem úgy gondoltam.
-Aha, persze!-mentem volna tovább, de elkapta a karomat. Próbáltam kitépni, de erősebben fogta.
-Mit akarsz?-kérdeztem ridegen.
-Csak annyit, hogy hallgas meg!
-Már tegnap is meghallgattalak.
-Nóri, kérlek!-könyörgött. Sóhajtottam egy nagyot.
-Mondd.
-Tegnap miután te a lányokkal elmentél a mosdóba, addig én visszamentem a tesi terembe. Ekkor Neményi mindenfélét össze beszélt, utána behúzott egyet. Én pedig visszaadtam. Te pedig csak az én ütésemet láttad.
-Én pedig higgyem is el mi? Miért ütött meg akkor téged? Ezt magyarázd el nekem kérlek.
-Nem tudom!
-Jó. Szia.-mentem volna, de még jobban megszorított.
-Nóri hinned kell nekem!
-Nem tudok hinni neked!-mondtam. Próbáltam kiszabadulni a szorításából, de rosszabb lett.
-B@szki Cortez ez rohadtul fáj!-mondtam, dehogy üvöltöttem neki. Elengedett.
-Bocs.
-Nem, nincs bocs! Tudod milyen erősen fogtál?! Hagyj békén!
-Nóri...
-Ne is folytasd! Csak... csak hagyj békén!-mondtam könnyezve. Hazaindultam. Otthon anya a konyhában volt. Mikor hazaértem, nem volt kedvem semmihez.
-Megyek lefekszem!-mentem a szobámba. Ahogy voltam bedőltem az ágyba. A fejemet a párnába fúrtam, és sírtam. Anya feljött a szobámba, és leült az ágy szélére.
-Mi történt?
-Cortez!
-Elmondod mi volt tegnap?
-Nagy baj lenne, ha most nem?
-Nem baj. Majd egyszer elmondod. Pihend ki magad.
-Jó.-anya kiment a szobámból, én pedig a hátamra fordultam és a plafont bámultam. Valamikor elnyomott az álom.