Lassan kibattyogtunk a konyhába, magára hagyva a kislányt a tévé előtt, amiben az egyik kedvenc meséje ment. Vettem egy mély levegőt és a gyomrom liftezett, ahogy tudatosult bennem, ismét elérkeztünk a ponthoz, hogy Yoongi-val szemtől szemben kell beszélnem az érzéseinkről és meg kell beszélnem vele mindent. Neki ez olyan könnyen ment, szinte a kisujjából rázta ki a szavakat és zavartalanul ecsetelgette akár a szexuális életét is nekem, részletesen. Én meg már attól zavarba jöttem, hogy megfordult a fejemben a gondolat, hogy együtt legyek vele. Jó párosítás, nemde?
Yoongi a konyhába sétált be, én pedig követtem őt, miközben próbáltam visszafogni a hányingeremet. Olyan volt ez, mintha a világ legnagyobb bűnét követtem volna el és most szembesülnöm kell a saját tettemmel, a következményeivel és mindenkivel. A férfi a fenekével a pultnak dőlt, ezzel megfordulva és végre felém nézve. Karba tette a kezeit a mellkasa előtt és várta, hogy elé érjek. Én egy lépés távolságban megtorpantam és én is karba tettem a kezeimet, mert így legalább nem lógtak mellettem élettelenül. Egy perces csend állt be kettőnk között, ahogy csak néztünk egymás szemébe. Yoongi nem volt rossz srác és az az igazság, hogy semmi kifogásom nem lett volna ellene, ha nem így ismerkedtünk volna meg. Ismerve a szándékait a nőkkel és a múltját, ami elég szaftos volt, mondjuk úgy, hogy nem szívesen adtam be a derekam, hogy aztán pletyka és nevetség tárgya legyek, amiért így megadtam magam neki. Pedig eszméletlenül helyes srác volt. A szemei, a szája, az egész arca, férfias és markáns, mégis annyira gyermekies, amikor láttam egy-egy mosolyát vagy grimaszát a húgára. Ilyenkor sem veszítette el a felnőttes vonásait, de belecsúszott egy-egy puhább vonala is, ami még jóképűbbé tette őt. A teste egyszerűen leírhatatlan volt, magasabb nálam, vékony, de izmos. Nem soroltam volna őt a puhányak táborába sem, de az izomagyakhoz sem, mivel a karizmai és a hasa kockáinak formái, ha még nem is volt tökéletesre fejlesztve, akkor is megmutatták, hogy azért van ott izom. Nem is kellett több, sokkal jobban nézett ki, mintha egy fehérjehuszár testét néztem volna, aki szteroidokkal pumpálja magát az izmok miatt és a végén már azt várod, mikor durran ki, mint egy lufi.
- Miért nem hiszel nekem? - Vágott a közepébe Yoongi.
Mély és komoly hangja felébresztett a gondolataimból, amiben szintén ő szerepelt. Pislogtam párat és vettem egy mély levegőt.
- Nem arról van szó, hogy nem hiszek neked - Feleltem halkan.
Nem néztem a szemébe, egyszerűen nem bírtam. Túlságosan zavarba ejtő volt a helyzet ahhoz, hogy hozzá hasonlóan én is gond nélkül figyeljem a barna szemeit. Inkább kiszúrtam magamnak egy pontot az alsó konyhaszekrények egyikén és azt bámultam.
- Akkor hiszel nekem? - Kérdezte újból.
Sóhajtottam egyet és egy pillanatra lehunytam a szemem.
- Eléggé... - Megnyaltam a számat, ahogy kerestem a megfelelő szavakat ahhoz, hogy ne hangozzon olyan hülyén a mondat, ahogy a fejemben megfogalmazódott. - Eléggé kitettél magadért, hogy tényleg bebizonyítsd.
Megköszörültem a torkomat, ahogy éreztem, hogy a zavaromtól nem több a hangom, mint egy halk kis cincogás.
- Hm - Hümmögött Yoongi.
Nem néztem fel rá még mindig, csupán a lábait láttam, ahogy a kényelmes keresztezésből szétváltak és tettek felém egy lépést. Úgy éreztem, hogy mentem elsüllyedek szégyenemben, holott ez teljesen normális beszélgetés kellett volna, hogy legyen. Vagyis hát az is volt, de úgy kellett volna éreznem, nem úgy, mint egy világi katasztrófát.
- Akkor elhiszed, hogy tényleg kedvellek? - Tette fel a kérdést aznap már harmadjára.
Nem válaszoltam, úgy éreztem, rögtön elsírom magam kínomban, ha kinyitom a számat, ezért csak bólintottam egyet.
- És te is kedvelsz - Inkább kijelentette, mint kérdezte.
Ismét csak bólintottam és még a konyhaszekrényről is elválasztottam a szememet, hogy még lejjebb nézhessek, a lábamra. Yoongi sóhajtott egyet.
- Nézz rám - Utasított.
Megingattam a fejem, hogy én márpedig nem fogok. Ő csak halkan felnevetett és ujjait az állam alá tette, hogy azok segítségével teljesítse a saját kérését és felfelé tolja a fejemet, hogy a csodás, csíkos zoknim helyett az ő csodás, barna szemeibe nézhessek. Yoongi egy pillanatig habozott, hogy elengedjen e, vagy ugyanúgy visszacsuklik e majd a fejem a föld felé. Közben szemeit az enyémek között járatta, mintha abban lett volna minden válasza és ki tudta volna olvasni őket. Ez nekem sem lett volna ellenemre, hiszen akkor nem kellett volna megszólalnom többet.
- Őszinte leszek, de nem hiszem, hogy meglepetésként fog érni - Közölte semleges arccal és mély hanggal.
Kicsit megakadt a levegőm, ahogy befelé szívtam azt. Felkészültem a legrosszabbra, hiszen az ilyen mondatok után nem szokott nagyon jó dolog jönni. Ugyanolyan, mint a 'Beszélnünk kell!' vagy a 'Tudsz te erről valamit?'. Aprót bólintottam, amennyire a férfi ujjai engedték megmozdítani a fejemet, ugyanis a biztonság kedvéért inkább nem engedte el az államat, ezzel is még inkább zavarba hozva engem.
- Ez nem én voltam teljesen, de ezt tudod - Folytatta a megkezdett, rémisztő beszélgetést. - Az igazat megvallva, sosem csináltam ilyen és rohadtul kiábrándító, hogy nem érhetek hozzád és nem csinálhatom azt, amihez éppen kedvem van.
Mielőtt folytathatta volna, megnyalta a száját és egy pillanatra lenézett az én ajkaimra. Aprót forgattam a szemeimen, ahogy a fejembe villant, hogy most közli velem, hogy unalmas vagyok, ő inkább az ágyába akar szórakozótársakat és viszlát.
- De - Vett egy mély levegőt és kissé összepréselte a száját, mielőtt kifújta volna a bent tartott oxigént. - Miattad három hete nem szexeltem.
Felvontam a szemöldökömet, egyrészt mert ezt jól esett hallani, másrészt meg mi közöm van hozzá?
- Szóval már eléggé frusztrált vagyok - Sóhajtott egyet.
- Nem fogok lefeküdni veled - Közöltem unott hangon.
Yoongi elmosolyodott és megrázta a fejét. Elvette az ujjait az államról és zsebre dugta a kezét, majd áttette a súlyát az egyik lábára, hogy ezzel laza kiállást biztosítson neki.
- Nem is kértelek rá - Közölte.
Meglepődtem és kissé megingattam a fejem. Min Yoongi nem kért meg, hogy ugorlak az ágyába? Oké, valamilyen vírus terjenghet és ő szépen benyalhatta, ha ilyeneket mond.
- Oké - Sóhajtott és kivette az egyik kezét a zsebéből, hogy megdörzsölhesse a szemeit. - Tudod jól, hogy ez nem az én asztalom. Te vagy a romantikus, én pedig a cselekvő fél.
Halványan elmosolyodtam, de már csak zavaromban, ahogy néztem őt.
- Most megvárod, amíg kiszenvedem magamból, igaz? - Biccentette félre a fejét egy halvány mosoly kíséretében.
- Hm - Bólintottam én is egy mosollyal.
Yoongi megingatta a fejét és arca visszacsúszott a semleges, semmitmondó formájába.
- Oké, de nem ismételgetem magam - Figyelmeztetett.
- Képes vagyok felfogni - Közöltem hasonló stílusban.
- Akarlak - Közölte szimplán, mire nekem kissé felszaladtak a szemöldökeim.
Ennyi? Ezért szenvedett ennyit, hogy kimondja ezt az egy szót, amit már annyiszor hallottam tőle? Elmosolyodtam és megingattam a fejem.
- Tudod, hogy szeretem a testi közelséget - Húzta egy félmosolyra a száját.
Nekem visszahúzódott a mosolyom és felvont szemöldökkel néztem rá, ahogy ismét visszatértünk az eredeti témához.
- Szóval szeretném, ha kötnénk egy kompromisszumot - Ajánlotta.
Megnyaltam a számat és biccentettem egyet, ahogy kérdőn vártam, mire gondol.
- Én mindent megteszek, hogy ne repítselek az ágyamba egyből - Közölte a saját részét. - De te is mindent megteszel, hogy ne legyél ennyire szégyenlős.
Elgondolkodtam. Menni fog ez nekem? Végül is, ha együtt van az ember valakivel, csak sikerül közelebb engednie magához és egyre több dolgot felfedezni. De mi most akkor együtt vagyunk?
- Ha út közben nem jut eszedbe mást kielégíteni - Tettem hozzá bólintva, hogy határozottnak tűnjek, holott belül majd szétestem.
Yoongi elmosolyodott és megingatta a fejét.
- Mindent elkövetek az ügy érdekében - Biztosított róla.
Bólintottam és kinyújtottam a kezem, hogy kézfogással biztosítsuk a lefektetett alapokat. Yoongi felvont szemöldökkel nézett le a kezemre, majd vissza rám. Megfogta azt, de csak hitetlenül figyelt engem.
- Ugye innentől kezdve nem csak a kézfogást engeded meg nekem? - Engedte el a kezem mosolyogva.
Zavartan visszahúztam magam mellé a kinyújtott karomat és megingattam a fejem.
Yoongi még közelebb lépett, hogy még felfelé kellett fordítanom a fejemet, hogy rá tudjak nézni.
- Ha együtt vagyunk, nem fogok veled ilyeneket csinálni - Közölte, célozva az előbbi kézfogásra.
Félrebiccentettem a fejem és felvontam a szemöldököm.
- Együtt vagyunk? - Kérdeztem, annyi határozottságot csempészve a hangomba, amennyi csak maradt és az sem volt valami sok.
Yoongi elmosolyodott és megrázta a fejét. A plafon felé fordult és hangosan sóhajtott egyet, mielőtt visszanézett volna rám.
- Ugye most nem várod el tőlem, hogy egy virágcsokorral, letérdelve kérdezzem meg, hogy leszel e a barátnőm.
Mosolyogva vállat vontam, mire ő csak felnevetett.
- Tudod, hogy ez nem fog megtörténni - Vette vissza a semleges arcát. - Örülj, hogy ennyire kilelkiztem magam.
Azzal távolabb lépett és visszaindult a nappaliba. Széttártam a karjaimat, aztán tehetetlenül visszaejtettem őket magam mellé. Elmosolyodtam és megingattam a fejem. Ez meg mi a fene volt?
