Yoora egy olyan átlagos lány, akinek átlagos szükségletei vannak, amihez természetesen pénz kell. Hogyan is tudná legkönnyebben ezt megszerezni egy olyan húsz éves lány, aki imádja a gyerekeket, mint babysitterkedést vállalni a közelben? Kap egy nag...
- Jó reggelt! - Léptem be a házba, ahol az anyuka már várt rám, hogy végre elindulhasson dolgozni és rám hagyhassa a kislányát.
- Szia - Mosolygott rám. - Hogy vagy ma?
Beljebb sétáltam a nappaliba, ahogy eddig mindig, és ott tettem le a táskámat, hogy aztán szabad kezekkel térhessek vissza az előszobába és levehessem a cipőmet.
- Jól, köszönöm - Feleltem mosolyogva a kérdésre. - És te?
- Jól, köszönöm - Mosolygott rám a kedves nő. - Na, én megyek is. Ellesztek?
Legyintettem egyet és szélesen mosolyogtam.
- Van pár ötletem mára, ne aggódj - Válaszoltam.
- Oké - Bólintott és felvette a táskáját a vállára. - Haru a szobájában van.
Bólintottam és intettem egyet mosolyogva, ahogy az anyuka elhagyta a házat. Sóhajtottam és lélekben felkészültem a napra. Már tudtam, hogy sokat fogunk játszani, de tegnap láttam egy csomó jó ötletet kézműveskedésre a neten, úgyhogy arra is fel kell készülnöm, hogy vigyázni tudjak a kislányra, miközben majd az ollóval meg ki tudja, hogy mivel ügyeskedik.
Elindultam felfelé az emeletre, hogy az első ajtót megcélozva egyből Haru szobájába menjek és elkezdhessük a napunkat együtt, ahogy mindig.
*Yoongi POV*
A legszebb dolog arra kelni, hogy... nem, semmire nem jó felkelni, ugyanis utálok felkelni. Aludni akarok, ha úgy tartja kedvem, akkor wegy egész héten át. De természetesen ezt mind nem lehet, ha van egy húgod. És ez a kisebb probléma, de ha hozzátesszük, hogy van egy húgod és egy túlbuzgó bébiszittere, akkor máris orbitális gond lesz belőle a részemről. Hát micsoda felemelő boldogság hajnal fél tizenegykor nevetgélésre kelni...
Morogva lerúgtam magamról a takarót és megdörzsöltem a szemeimet.
- Halkabban! - Kiáltottam el magam mély, de az álmosságtól még nagyon rekedt hangomon.
Annyi dühös csempésztem bele, amennyit csak lehetett és még dolgoznom sem kellett rajta, mert mérges voltam alapból. Aki engem felkelt, az halál fia.
Újabbat hörögtem a párnámba, amikor a nevetgélés nem halkult. Gondoltam nem hallanak engem a saját hülyeségeiktől. Két lehetőség merült fel bennem, a fülhallgató meg a felkelés. A gond csak az volt, hogy mind a kettőért ki kellett másznom az ágyból, ugyanis az egyikért evidens, hogy el kell hagynom a puha, hívogató matracomat, a másikért pedig az asztalomhoz kell mennem. Így hát inkább a felkelés mellett döntöttem, mert ha már megerőltetem magam és a két lábamra állok, akkor már inkább a gyökerénél fogom meg a problémát és kiirtom.
Beletúrtam a hajamba és lassan felültem, majd a két talpamra merészkedtem. Nem érdekelt, ha most megutál az a csaj, a legkisebb gondom legyen, egyel többen vagy ugyanannyian nem kedvelnek, nem fog összeomlani a világom.
*Yoora POV*
Mosolyogva néztem, ahogy a kislány a ragasztóval ügyeskedik a nappaliban az asztalnál. Mind a ketten a puha szőnyegen ültünk, de szerencsére az asztal volt annyira alacsony, hogy még ülve is mind a ketten kényelmesen felértük. Haru inkább térdelt mellette, hogy még kényelmesebb legyen neki.
- És most tedd rá a pirosat! - Mutattam a korábban kivágott formák egyikére.
A kislány nevetve elvette az asztalon lévő, színes papírkupacból a piros virágot és ráragasztotta a lapra maga előtt. Már egy sárga házikó, barna tetővel fel volt ragacsolva a lapra, és a kislány még több elemet rá akart tenni, így hát nem gátoltam meg benne, hadd élje ki a kreativitását.
A szemeim tágra nyíltak, az ajkaim pedig egy kicsit elnyíltak egymástól, ahogy a szemem sarkából meglátott árny felé fordítottam a fejem. Yoongi lépkedett le a lépcsőn, majd be a nappaliba hozzánk. Szemei kicsik és álmosak voltak-ahogy általában, amikor láttam őt-, menta zöld haja kicsit kócos, de mégis rendezett volt a feje tetején, ajkait pedig egy hatalmas ásítás hagyta el. Nem ez volt a száj tátogató műveletem alapja, hanem az, hogy egyetlen, fekete szabadidő nadrágban csoszogott be, felső nélkül. Hófehér bőre szinte csillogott a nappaliba beeresztett fénytől, és nem mondom, hogy teljesen ki volt dolgozva a felső teste, mert valószínűleg a minden napos szobában való gubbasztás nem pakol kockákat az ember hasára, de azért látszott, hogy a körvonalak elkezdtek kirajzolódni a hasán és a V vonala is szépen formálódott. Ez egyrészt meglepő is is volt, mert nem hittem volna, hogy ez az ember elhagyja valaha is a házat vagy testmozgásra adja a fejét, már abból kiindulva, amit Seulgi, az édesanyja mondott nekem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Lehuppant a kanapéra és halkan morgott egyet a mozdulata közben. Rám nézett és unott arckifejezését tarkította egy szemöldök felhúzással és egy féloldalas, lusta mosollyal.
- Mi van? - Kérdezte határozottan kedvesen. - Ne tedd ennyire egyértelművé, hogy még szűz vagy.
Személyes és sértő megjegyzésére hihetetlenül felnevettem és megráztam a fejem.
- Tessék? - Kérdeztem vissza, hogy megbizonyosodjak róla, tényleg jól hallottam e, amit kiejtett a száján.
- Jól hallottad - Közölte és a távkapcsolóért nyúlt. - Legalább a szádat csukd be.
- Már bocsánat, de egyrészt nagyon nagy bunkóság ilyet mondani - Közöltem a tényeket -, másrészt pedig nem is ismersz, hogy ilyeneket mondj rólam.
Yoongi felvont szemöldökkel nézett rám le a szőnyegre.
- Szóval nem vagy ártatlan?
Felszisszentem és mérgesen néztem rá.
- Mivel itt a húgod, én most itt befejezem ezt a beszélgetést, mielőtt olyat mondanék, amit megbánok - Közöltem vele halkan és visszafordultam az asztal felé.
Yoongi vállat vont, amit még a szemem sarkából láttam, aztán bekapcsolta a tévét. Felhangosította és szörfölni kezdett a csatornák között, amíg meg nem állapodott valami zenei adón. Az éppen szóló klipet nézte egy másodpercig, majd még jobban felhangosította. Összeráncolt homlokkal fordultam hátra megint hozzá.
- Ha nem zavar, mi itt próbálunk csendben alkotni - Emeltem és nyomtam meg kicsit a 'csendben' szót.
Yoongi rám nézett és egy utálatos, fölényes mosolyra húzta a száját.
- Nem, nem zavar, de kösz - Válaszolta.
Egy másodperc csend állt be, amíg csak néztük egymást. Én idegesen, dühösen, összehúzott szemekkel pásztáztam az ő nyugodt, érdektelen, sötétbarna íriszeit.
- Megtennéd, hogy lehalkítod egy kicsit? - Kértem kicsit nyugodtabb hangon.
- Miért? - Biccentette félre a fejét Yoongi. - A zene meggátolja a ragasztót?
Morogtam egyet és visszafordultam a kislány felé, aki zavartalanul ragasztgatta tele a lapot a kivágott mintákkal. Ő valószínűleg hozzászokott már, hogy ekkora taj paraszt a bátyja. Én pedig, mivel ez az ő házuk, csak morogni tudok, hiszen nem tudok beleszólni a dolgokba. Két hete voltam itt náluk, nagyjából háromszor vagy négyszer találkoztam a sráccal ez idő alatt, de mindig sikerült legalább egy mondat erejéig beszólnia. Nem kedveltem, határozottan nem.
