Yoora egy olyan átlagos lány, akinek átlagos szükségletei vannak, amihez természetesen pénz kell. Hogyan is tudná legkönnyebben ezt megszerezni egy olyan húsz éves lány, aki imádja a gyerekeket, mint babysitterkedést vállalni a közelben? Kap egy nag...
Már szerintem vörösödött a fejem, ahogy megpróbáltam visszafogni a nevetésemet. Néztem, ahogy Yoongi a földön ül és egy nem kifejezetten visszafogott grimasszal nyugtázta, ahogy hagyta, amint a kishúga boldogan kössön a nyakába egy fekete fehér kendőt. Haru szélesen és boldogan mosolygott, ahogy már sokadik napja sikerült rábírnia a háborgó, magába forduló bátyját a maradásra. Yoongi azért már nem volt ilyen boldognak mondható, ahogy lehunyt szemmel, felhúzott orral és szájjal 'élvezte' a csajos kényeztetést.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Én viszont nagyon is élveztem nézni őket, főleg a férfit. Nem tudom, mi üthetett belé az elmúlt hetekben, de elég sokszor volt kedves, vagyis legalább kevésbé szemét velem és egyre többet játszott velünk vagy csak simán tévézett velünk, amikor éppen nem volt kedvünk semmit csinálni. Tetszett ez a Yoongi és most is nagyon aranyosnak találtam ezt az összhangot a két testvér között.
Nem bírtam tovább és hangosan felnevettem a férfi ábrázatán. Haru is hangosan nevetett velem, amíg a srác csak jeges arccal, semmilyen érzelemmel nézett rám. Én a kezemet a szám elé tartottam és úgy próbáltam meg befogni a számat, hogy minél kevesebb hang jöjjön ki rajta, de nagyon nehéz volt, hiszen így csak még vörösebb lett a fejem, ahogy megpróbáltam visszatartani a teljesen egyértelmű röhögésemet.
- Viccesnek találod? - Kérdezte Yoongi mély és egyenletes hanggal, ahogy általában beszélt.
Nem válaszoltam, csak bólogattam. Elvettem a kezemet a szám elől és fesztelenül hátraestem a kanapéra, ami a hátam mögött volt, amíg a földön ültem. Hátravetett fejjel nevettem, immáron teljes hanggal.
- Hozok még egy kendőt! - Pattant fel a földről a kislány boldogan.
A két lábára emelkedett és nem lassan, de nem is szaladva elhagyta a nappalit, hogy még egy kendőt keressen, amivel tovább gyötörheti a bátyját, engem pedig tovább szórakoztathat.
Yoongi felém fordult teljes testével és felvonta a szemöldökét. Én is ránéztem és a hatalmas nevetőgörcsöm egy pillanat alatt szelídült egy sima mosollyá, amikor megláttam, hogy csupán kettesben hagyott minket a kislány. Yoongi a jobb oldalamon ült, felém arccal, amíg a bal kezével a kanapéra támaszkodott. Felkönyökölt a puha párnára és a tenyerébe fektette az állát és úgy nézett rám. Én felemeltem a fejem az ülőkéről és egy pillanatra elnéztem, majd vissza a srácra. Nyeltem egyet és egy mély levegőt vettem. Miért van ilyen csendben és miért van ilyen közel? Érzem a tusfürdőjét, aminek nagyon jó az illata.
Yoongi megköszörülte a torkát és az ujjaival, amelyikben az álla feküdt, kicsit megvakargatta a bőrét.
- Nem olyan rossz, ahogy nevetsz - Közölte hirtelen.
Kikerekedtek a szemeim és az agyam lefagyott egy pillanatra. Felvontam a szemöldököm, ahogy kérdőn néztem az engem vizslató szemekbe, tőlem alig pár centire.
