Drágáim... Azt hiszem, én itt most befejeztem. Köszönöm, hogy ilyen sokáig itt voltatok velem.
Az a helyzet, hogy hónapok óta már csak küszködök-szenvedek az írással, nincs sem időm, sem pedig igazán kedvem. Nem gördül úgy a történet, nem jönnek úgy a szavak, valahogy elveszett az egészből a lényeg. Anélkül pedig lássuk be, nem megy.
Tudom, milyen rossz az amikor egy történet, amit szeretünk befejezetlenül marad. De azt hiszem, az még sokkal rosszabb, amikor - csak a rend kedvéért - valami erőltetetten, kényszerből megírt, lélek nélküli lezárást kap. Ez nem az én stílusom, ahogy a félbehagyott munkák sem. Nem is akartam eljutni idáig, eszem ágában sem volt letenni a lantot sokáig, de most mégis kénytelen vagyok. Hiába próbálom, valahogy... egyszerűen nem megy. "Elmúlt a szerelem..."
Köszönök mindent, mindenkinek. A rengeteg kommentet, szavazatot, újra- meg újraolvasást, a privát üzeneteket, mindent. Fantasztikus olvasóközönséget ismerhettem meg itt bennetek. Ígérem, ha sikerül újra előásnom magamból a régi írót, visszajövök és befejezem, amit elkezdtem. De addig is, azt hiszem itt az ideje, hogy az egészet - a történetet és a platformot is - most egy kicsit a fiókba tegyem. Talán ha nem lesz a szemem előtt a nagybetűs "target", ha nem stresszel majd minden más mellett még az is, hogy nem haladok, és hogy hetekbe és megint csak hetekbe, ha nem hónapokba telik, míg elkészül egy-egy újabb fejezet, akkor megint megtalál majd a hangulat és megint tudok majd csak azért írni, hogy meséljek.
Addig is, minden jót kívánok mindenkinek! És megint csak köszönöm, hogy eddig is elkísértetek...
