Sziasztok!
Remélem, mindenkinek kellemesen telnek az ünnepek, békében, szeretetben.
A napokban érkezik majd a Lélekbalzsam legújabb fejezete, és mivel hamarosan itt az év vége is, szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak nektek, amiért itt vagytok és olvastok a sok rendszertelenség ellenére is. Sajnos a saját lelki jól létem nagyban befolyásolja az írói kedvem/munkásságom, és az elmúlt hetek hááát, igencsak nehezek voltak. Na de nem is ez a lényeg.
Hanem az, hogy ebben az évben annyi szeretetet kapott a történet tőletek, amiről álmodni sem mertem volna, nem lehetek ezért elég hálás♡ A ti hozzászólásaitok az én lélekbalzsamom, és külön öröm számomra, hogy úgy érzem, Lolát szerettétek meg a legjobban a történetből. Már csak azért is ekkora boldogság ez, mert tudom, ezt női főhősnek nehéz elérni.
Remélem, kitartotok a következő évben is, naggggyooon szeretném mielőbb befejezni, és kevesebb ilyen nagy szünetet tartani egy-egy fejezet között.
Szokás szerint hozok egy kis ízelítőt, nagyon nehéz volt a válsztás.
"– Megtisztelt, Lola, hogy elfogadta a táncot.
– Én köszönöm magának. Úgy éreztem közben magam, mint egy bőrfutrinka. – Lola Anthony megemelkedő szemöldökét látva gyorsan hozzátette. – Egy bőrfutrinka, ami szárnyakat kapott. Tudja, ilyen nagy potrohuk van, mint most nekem. És, és igazából röpképtelenek.
– Ó, vagy úgy – mosolyodott el halványan Anthony. – Ha valaki, akkor maga megérdemli, hogy szárnyalhasson."
További kellemes ünnepeket, és előre is nagyon boldog új évet kívánok mindenkinek!
Köszönöm még egszer, hogy itt vagytok!♡♡♡
