Ma elkérte az egyik lány tőlem az angol leckét. Odaadtam neki. Miután visszaértünk a tízóraiból, közli velem, hogy az angol tanár meglátta nála füzetét, a leckémmel együtt, és elvette. És mosolygott. Ha nem lenne hatalmas önuralmam, olyan pofont adtam volna neki, hogy lehervadt volna az arcáról az a vigyor. Nem bírtam ki, a harmadik órát követő szünetben elsírtam magam. A barátaim persze próbáltak vigasztalni, több-kevés sikerrel. Egyik barátnőm, Niki, elkezdett ordibálni a lánnyal, hogy csinálja meg otthon a leckéjét, ne tőlem kérje el, mert nem vagyok a kutyája, se a csicskája, hogy egy csettintésre odaadjam neki. Aztán a lány visszakiabált neki, hogy: “Akkor az anyám tetves picsájából szedjem ki, vagy mi?” Valami ilyesmi volt. Erre kapott barátnőmtől egy pofont, hogy ő vele így nem fog beszélni