Wáááá!!!!! Íróóóóó!!!!
Most olvastam el az utolsó irományodat...
Ha tudnád most milyen érzések keringnek bennem..
Először is, nagyon sajnálom, hogy nem írsz több történetet, de megértem a döntésed. Viszont, bizton állíthatom, hogy még legalább 3x elolvasom őket!!!
Másodszor... Hát nem szeretnék erről hosszasan kitálalni, mert nem akarom, hogy úgy tűnjön, mintha a sajnálat lenne ezzel a fő célom. Túl nagy volt rajtam a nyomás, mindennel foglalkoztam, csak magammal nem és sokan eltűntek az életemből. Nagyon egyedül éreztem magamat. Tegnap vettem rá magam, hogy újra belépjek a wattpad bűvös (hehe) világába, és első dolgom rögtön az volt, hogy befejezzem az utolsó műved olvasását. Újra visszatért belém az az igazi boldogság, igazi vágyak és minden valós érzelem. Lehet, hogy hülyén hangzik, de miután elolvastam vágytam a szerelemre, felerősödött bennem a szeretet hiány. És mostmár nem komoran gondolok arra, hogy nincs aki szeressen (legyen az barát, barátnő, vagy társ), hanem boldogan fogom keresni az igaz barátokat, és egy csodálatos kapcsolatot... Valakivel egy történetet. Olyat, mint amilyet leírtál... Egyszerű, de nekem mégis különleges. A műveid olvasása után mindig fel vagyok buzdulva. Annyira csodálatos az a világ, amit TE, a MI Írónk megteremtettél, és ahol minket is hagysz kiteljesedni.
Hihetetlenül örülök, hogy tudomást szerezhett rólad, mert egy igaz ember vagy, akire csodálattal gondolok.
