Nem tudom, hogy lesz-e valaki, aki elolvassa ezt a kiírást, de sebaj, legalább nekem meglesz. Amolyan emlékeztetőként.
Ez az év mindannyiunk számára borzalmasan nehéz volt. Rengeteget vesztettünk, családtagokat, barátokat és még sorolhatnám. Mégis bizakodom, hogy sokatok nyert is ezalatt a 366 nap alatt. Csak reménykedni és hinni tudunk, hogy hamarosan minden rendbe jön és visszaáll a szokásos kerékvágásba.
Az írásaimról is szeretnék némi szót ejteni, mégiscsak ez vagyok én. Tavasszal elhatároztam, hogy véglegesen abbahagyom mondhatni az első művemet, amivel elkezdtem az írást. Utólag visszanézve hatalmas hiba volt, két nappal a születésnapom előtt, decemberben meggondoltam magam és úgy érzem jól cselekedtem. Szerintem néhányótok ismeri azt az érzést, amikor valami kis papirfecnit vagy olyan tárgyat, aminek nincs semmi komoly jelentősége, kidobnátok de nem megy. Nem megy, mert egy meghatározó emléket kötsz hozzá. Ez az én Szárnyasom. Nem tudom elengedni, és úgy érzem, két és fél évvel az első fejezet publikálása után képes vagyok egy összeszedett könyvet megírni.
A másik könyvemről nem ejtenék annyi szót, annyit megemlítenék róla, hogy végtelenül szeretem és terveim vannak vele.
Úgy érzem, megtaláltam magam az írásban. Ez az én bogaram, a zizim, de kicsit sem bánom. Sokkal jobban érzem magam, amióta írok. Ma pedig kaptam egy olyan lehetőséget, egy olyan célt, ami miatt elhiszem, hogy képes leszek tanulni és megállni a helyemet az iskolában is (mert végül is mindenekfelett a tanulás az első feladatunk/feladatom).
Mindenkinek sikerekben és élményekben gazdag boldog új évet szeretnék kívánni!
All the love and stay safe ❤
