@HikarutheKitsune
Láttam egy pályázati kiírást korábban íróknak. Nagyon megragadott, és gondoltam, hmmm... Van egy csomó elkezdetlen/befejezetlen és publikálatlan WIP-em, miért ne halásznék elő egyet és írnék belőlük erotikus regényt? XD A próbálkozás ott van, ha sikerül sikerül, ha nem nem, legalább egy jót nevetek rajta a későbbiekben xD)
Pár napja a barátnőmet megkérdeztem: "Hmmm. Mondj egy shippet, egy szituációt, és egy mondatot amit bele kell illesztenem egy short storyba"
A ship az MDZS-ből XiCheng lett.
A szituáció az, hogy XiCheng randira megy, WangXian pedig követik őket, mert miért ne szórakozhatna egy jót Wuxian a testvérén.
A mondat pedig "Gyere vissza te idióta, mit leskelődsz utánam?! Ha elkaplak esküszöm eltöröm a lábad!"
Szóval várhatóan pár nap múlva beállítok egy Xicheng - Lightos Wangxian szerelmi szál a háttérben - Ship Fickel, @bodeedina barátnőmnek köszönhetően!
Szóval ugyan azt mondtam annó hogy visszatérek. Sike. Asszem akármit teszek csak még töröttebb leszek, szóval ennyi erővel komolyan rávehetném magam hogy elkezdjek élni.
Nagyon szépen köszönöm a vote-okat!❤️
@Sakura-chan__ Szívesen :3 szerintem még folytatni fogom, szóval várd a többit is :3 ❤️
Szia hesztia gyeremeke fic részei hova lettek? Köszi
@mystic2356 leszedtem, mivel egy nagyon régi irományom már, és nem igazán üti meg már a mércém. Gondolkodom újraírásban.
Emberek? Nem tudom hányan vagytok még itt velem. Nem tudom hányan látjátok itt ezt az üzenetet, és hogy hányan fogtok foglalkozni vele.
Rengeteg időt töltöttem az interneten. Egy instagram profilt készítettem magamnak, ahova a rajzaimat kezdtem el posztolni, és egy új profilon elkezdtem írni angolul, mert utáltam amit itt műveltem. Azt is utálom amit ott műveltem. Mindegy.
Magamat pedig azért utálom, mert lassan, pillanatról pillanatra, mindent elvesztettem amim volt, ami voltam, és azt is, amivé lenni akartam. Az eszem leginkább. Megvakított a szerelem, és megőrjített, lassan pedig teljesen elvesztem. Nincs időérzékem, és akkor jön rám az aludhatnék, amikor akar, mert nem tudom irányítani.
Könyvet már lassan igazit egy éve nem olvastam. Szégyellem is magam, leginkább eltemetném egész valómat, de nem is e miatt, hanem amiatt, ahogy az életem gyökeresen kifordult a talpam alól. A reménytelenség árad az ereimben, a vérem szállítja a testem minden egyes porcikájába, és remegek. Eddig azt hittem a hideg, de mostmár kezdem érezni hogy a saját fájdalmam hűt ki.
Annak idején a depresszió vezetett rá az írásra. Ő a barátotok, köszönjétek meg neki, hogy úgy éreztem, vissza kell jönnöm a gyökereimhez. Hogy visszaterelt oda, ahonnan az egész szenvedésem elkezdődött. Ahol az életem legboldogabb percei elkezdődtek, azzal a Január 21-ével. Azt kértem karácsonyra, bárcsak elfelejthetnék 3 évet az életemből, hogy ne szenvedjek annyit. Reméltem, hogy két év múlva Január 21-én végre megünnepelhetem, hogy milyen boldog vagyok, de sajnos mindent tönkretettem, szóval... Ez van. Az életem egy kupac fekália egymásra pakolva.
Szeretném ha ez megváltozhatna. Tényleg. Szívből.
@HikarutheKitsune nem tudom, hogy mi történt veled. De tudom, hogy amit ekkor érezhettél az szar. Tudom, mert én is voltam ilyen helyzetben, de egy percig sem akarom elfelejteni. Azért vagyok ma az aki, mert akkor csináltam egy nagy hülyeséget. Na és? Ez a hülyeség segít, hogy ma csak röhögjek az akkori butaságomon. Hogy ne ragaszkodjak gyökeresen az emberekhez, se a szerelemhez. (Sőt azt teljesen ki tudjam zárni.) Mert másképp nem tudom elérni azt amit kitűztem magam elé. A szerelem, csak gyengébbé tesz, feladunk a szerelemért olyan dolgokat amiket később megbánhatunk. Szóval, csak kitartást! Az élet túl rövid ahhoz, hogy szomorúak, depisek legyünk.