Description
- Cameron, te részeg vagy. - löktem el magamtól a fiút, aki alig akart elengedni. - Ne hülyéskedj már! - legyintett. - Alig ittam valamit. - Az a valami elég jól hatott. - nevettem el magam kínomban. - Jobb lesz, ha most megyek. - Bella, ne csináld már. Szülinapom van, bulizzunk egy jót. - azzal megfogta a kezemet és a táncoló emberek közé húzott. - Cameron... Én nem tudok táncolni. - hajtottam le fejemet. Két ujjával az állam alá nyúl, majd felemelte a fejemet, hogy a szemébe nézhessek. Egyre közelebb volt az arcunk egymáshoz, már azt hittem, hogy meg fog csókolni, de nem tette. A szívem egyre hevesebbem vert, és szinte az egész testem remegett. Megrémített, hogy ilyen érzéseket vált ki belőlem ez a fiú. A fülemhez hajolt, majd belesúgott. - Nem gond Hercegnő... én sem. - elhúzódott tőlem, majd kezeivel átkarolta a derekamat. Az egész testem megfeszült az érintése miatt. - Engedd el magad. - suttogta. Átkaroltam a nyakát, fejemet a mellkasára hajtottam, és a zene ütemére ringatóztunk. Elmondhatatlanul jó érzés volt a karjai között lenni. Mintha, hallotta volna gondolataimat, erősebben szorított magához. - Szeretlek. - mormolta a hajamba. Lefagytam. Most komolyan ezt mondta? Biztos csak a pia beszél belőle. - Részeg vagy. - mondtam neki. - Lehetséges, de akkor is szeretlek. - mondta most már a szemembe nézve. Hirtelen ötlettől vezérelve szorosan magamhoz húztam. - Én is Cameron...Én is. - suttogtam, olyan halkan, hogy ne hallja meg. ©magdatunde,2016
1.fejezet
