Description
BETEKINTŐ -Ez nem igaz! Egy maffiózó a barátnőm... -hallgatott el-Hogy történt ez? Egy gyilkosba szerettem bele?! -meredt rám -Nem, illetve... -Ne hazudj! Mért hazudtál nekem? Sőt mért ezt az életformát választottad? Egyáltalán ismerlek én? Vagy engem is ki akarsz nyírni? -fogta meg a kezeimet a kórházi takaró alatt -Én nem választottam, persze hogy ismersz. Nem tudnálak bántani. -vallottam be -Öltél már? Nem ez rossz kérdés hány embert öltél meg? -kérdezte, kerültem a tekintetét- Válaszolj! -Igen,de... -Nem érdekel a kifogadásod, sőt az a sztori sem az apádról meg a tesóidról! -kelt ki magából -De az igaz! -ellenkeztem- Apám, megölte anyámat, a nagybátyám nevelt engem ebbe, én meg az öcsémet tartom távol ettől, és pár éve még a másik két tesóm is velem lóg. Te voltál/vagy a jobb kezem. Te vagy Ász. -próbáltam újra emlékeztetni -Emlékszem! -kiáltott fel- Vagyis valami bevillant. -javította ki magát- Igazat mondtál...? -kérdezte és jelentette ki egyszerre, ezt csak az én Ászom tudja megcsinálni -Te marha! Végig emlékeztél!? -mosolyodtam el -Aha. -bólintott -Annyira megijedtem, hogy magyaráztam volna el neked hogy te vagy a jobb kezem és te ugyanúgy sáros vagy mint én?! Hogy mondtam volna el amiket együtt éltünk át? Hogy mondtam volna el, hogy te rendkívüli hülye vagy? -kérdeztem mosolyogva -Nem tudom. -rázta a fejét- De ezen már nem kell törnöd a szép buksidat. Közelebb hajolt hozzám és most nem hajoltam el, hagytam hogy megcsókoljon. Mindketten erre vártunk, már hónapok óta, egymásra. Vadul mégis finoman, hevesen mégis tartózkodóan csókolt. Nem tudom meddig tartott ez a csók, de szinte ez volt a legjobb az összes eddigi közül. -Hogy mondtam volna el hogy szeretlek? -kérdeztem tőle Szemeibe néztem és láttam azok csillogást, nyomott egy puszit a számra. -Mi lesz a barátoddal? -kérdezte hirtelen -Neked is volt barátnőd. -utaltam,arra hogy