~1~

Minek szépítsük? Az életem ott baszódott el, amikor anya nyolcéves koromban egy szó nélkül eltűnt. Az apám tíz éven át kereste eredménytelenül, közben elfelejtette azt aprócska tényt, hogy van egy, most már tizennyolc éves lánya is, akire azért figyelhetett volna ezekben a magányos években. Reggel korán ment el, este meg későn jött haza. Ha itthon volt, akkor is csak a hivatalos ügyeit intézte vagy dolgozott. Így hullott szépen, lassan darabokra a mi tökéletesnek mondott családunk. Az elején sokak szemében annyira boldognak és kedvesnek tűntünk, aztán végül... Apa lassan beleőrült anya hiányába, én meg teljesen elzüllöttem. Bulik, cigi, pia, drog... Amit csak el lehet képzelni egy rossz társaságban. Egy ilyen mámoros éjszakán történt meg velem az, hogy egy erős szer hatására majdnem beadtam a kulcsot. Akkor apa is nagyon megijedt, hogy elveszíthet. Azóta mind a ketten jobban figyelünk egymásra, és hátha egyszer megtaláljuk anyát is, ha él még egyáltalán.