Prologus

Egy embert szerettem egész életemben nem volt mindig kedves és azt sem biztos,hogy ő valaha szeretett,de örökké boldog lesz a szívem, amiért én ismertem ebben az életben.

Végül megmutattad,lelked s a szíved és azt is,hogy megéri szeretni téged,végre éreztem,éreztem azt a szerelmet ami nem öli meg a szilánkos lelkem sokkal inkább felemel és az óvó karjaiba zár, féltve a világtól.

-Szeretsz engem? Néztem rá csillogó szemekkel.

-Minden meghal bennem,de téged szeretlek.

II.

-Gyilkoljuk egymást csókkokkal szavak helyett.-

BEFEJEZETT❗