Description
„Sokáig hittem azt, hogy huszonkét év gyötrelem után csak azért élek még, mert tartogat még számomra valamit ez az átkozott világ. Valami nagyszabásút. Valamit, ami után nyugodtan és boldogan eshetek a halál karjaiba. Ez a valami te voltál, Chuuya." Nakahara Chuuya meginghatatlanul hitt abban, hogy az öngyilkos hajlamú, önpusztító, gyakran ön- és közveszélyes Dazai Osamu képtelen meghalni. Így volt ez, amikor a társává vált, így volt ez, amikor a kórházi ágya mellett ült és hallgatta az egyenletes sípolást, így volt ez, amikor egy rémálomból felriadva Dazai először az ő kezét kereste, így volt ez, az árulása után és így van ez most is, amikor négy külön töltött év után immár ellenségként, de újra egymásra találnak. Amíg Chuuya reménye nem nagyobb Dazai túlélési ösztönénél, 𝑚𝑖𝑛𝑑𝑒𝑛 𝑟𝑒𝑛𝑑𝑏𝑒𝑛 𝑣𝑎𝑛. Nyomokban összetört szíveket, fájdalmat és shin soukokut tartalmaz. (A borító jómagam két kis kezének munkája)
I.
