Description
"-Átvertél...-suttogja zaklatottan. A szívét mintha megmarkolta volna egy jéghideg kéz, s ki húzná a helyéről. Megmagyarázhatatlan, kétségbeesett hangon kiáltott, mintha nem is az ő hangja lett volna. Idegené volt az. Legalábbis Xue Yang nem tudta kivel áll szemben, mindezek ellenére ő mégis boldogan felnevetett gúnyos hangján. -Úgy van. Átvertelek. Kihasználtam a vakságodat.-jelenti ki higgadtan, mintha csak arról mesélne, hogy milyen hideg van ma annak ellenére, hogy a szemébe süt a Nap, ezzel Xiao Xingchen ruháján lévő díszítés meg-megcsillan benne.-Kihasználtalak.-kezd el röhögni mániákusan, mint akinél most elkattan valami. Hisztérikus nevetése csak pár másodperccel később hagyott alább, mikor is Xiao kardja a ShuangHua majdnem megsebesítette arcát, ám még idejében elhajolt. Xiao Xingchen kétségbeesetten hadonászott kardjával, kiabált, ám Xue Yangot egyszer sem találta el. Végül fáradtan a földbe szúrta a fagyott virágos díszítésű kardot, míg ő azon támaszkodva térdre rogyik. Gondolatai szélviharként tombolnak fejében. Tudni akarta mit miért tett. Miért tettette azokat a dolgokat? Miért játszotta el? Mit akart elérni? Mit akar tőle? Végül megértette. Tudta mit kell tennie a végjátékhoz mellyel nem csak a saját szenvedésének vet véget, hanem egyúttal az ő játékának is véget fog érni. Így hát lassan, de biztosan megragadja ShuangHuát, s a torkához emeli."
1.fejezet
