1.Rész

- Ugyan már Taehyung! Nem fogsz belehalni. - szorított rá csuklómra. - Gyöngéd leszek, ne félj!
- Sajnálom, de én ezt nem akarom. - próbáltam meg kivonni magam szorításából sikertelenül. - Engedj el!
- Ha ilyen akaratos vagy, muszáj, leszek erőszakhoz folyamodni. - lökött az ágyra. - Választhatsz! Vagy engeded, hogy azt tegyek veled amit akarok, és te is élvezni fogod, vagy elmondom a többieknek, hogy szinte könyörögtél nekem a kényeztetésért. - szavai hallatán a vér is megfagyott bennem. Igaz, nem önszántamból, de tényleg ezt tettem, ami miatt alaposan emésztett is a bűntudat. Mit tehetnék?