Prológus

Nem is gondol bele az ember, hogy milyen elveszíteni egy barátot. Vagy belegondol, csak nem veszi komolyan, lapoz egyet, mit sem törődve vele, amíg szembe nem találja magát a könyörtelen valósággal. Azzal a kegyetlen világgal. Neki se jutott eszébe. Elvakította a szerelem, el volt foglalva azzal, hogy magát hibáztassa, míg végül a filmekben látott, de elképzelhetetlen fájdalmat, azt a pokoli kínt már ő is érezni kezdte. Mintha meghalt volna egy része. Arra gondolt, vajon felépülhet-e egy ember ekkora fájdalomból? Képes lesz? Megmenekülhet mindenki elől, aki bántani akarja őt, és mindenkit, akit szeret? Meg tudja menteni őket? Vigyázhat rájuk? Győzhet az, akiben senki sem hisz? A legfiatalabb?