1. fejezet

Azt hittem, az élet annyi, amennyit látok belőle. De ők megmutatták, hogy néha a dolgok mögé is érdemes lenne nézni. Hogy nem minden az, aminek elsőre tűnik. Aki mosolyog, belül sír. Aki lázad, az valójában fél.
Azt hittem, mindent tudok róluk. Azt hittem, ismernek engem. Ez mégsem volt elég ahhoz, hogy megmentsem őket. Az egyikhez fűződő bonyolult kapcsolatom egy ideig nem engedte a szívemnek, hogy rájöjjek: A másikat szeretem. Csupán csak csendben vágyakoztam utána, egyedül.
De az élet változik. Mi is változunk... Ő is változott.
És ez a változás volt az a fordulópont, ahol eldöntöttem, akármi is legyen, nem mondhatok le róla. Mert már be merem vallani magamnak, hogy szeretem.

[Leírás javítás alatt]

{+18, trágár beszéd}