Description
Park Jimin úgy dönt, lakást vesz. Az ingatlan kicsi, költeni is kell rá, nincs az épületben sem konditerem, sem uszoda, sem spa részleg. Egyetlen extra jár hozzá, a két éves szomszéd kislány olykor átszűrődő édes kacagása és tündéri éneklése, Jiminnek pedig ez pont elég, hogy szebbé varázsolja saját hétköznapjait. Park Jimin szereti a gyerekeket és évek múlva tervez is saját csládot. Sok- sok év múlva. Ám a kis Eliza Bennet felborítja az elfoglalt idol kialakult jövőképét egyetlen kacajával... " ...Megszoktam már a folyamatos utazgatást, turnékat és a szüntelen vándoréletet. Viszont, azelőtt sosem kellett búcsúzkodnom senkitől sem. Most mégis pocsékul éreztem magam, ahogyan guggolva néztem a szomorúan pislogó csöppséget, aki alig pár hét alatt a világom közepévé nőtte ki magát. - Hozok neked ajándékot, rendben? - erőltettem mosolyt arcomra. - Mem! - mondta lefelé görbülő szájjal, könnyfátyolos szemekkel. - Hercegnőm, dolgozni kell mennem. Tudod, énekelni, táncolni... - Mem! - kiáltotta, majd megfogta bőröndömet és behúzta a lakásukba, hangosan becsapva az ajtót. Felsóhajtottam. Mellkasom jegesen szorítani kezdett meghallva Eliza keserves zokogását odabentről. - Baba szeje. Jim mem tátá - sírta szívszaggatóan anyukájának. Nagyot nyeltem, leküzdve a torkomban keletkezett gombócot, ami a belőlem kitörni készülő sírás miatt folytogatott. Sosem akartam még annyira Szöulban maradni, mint akkor és sosem bántam még annyira, hogy én vagyok Park Jimin a Bangtan Boys-ból. Összetörtem egy angyali kislány lelkét, aki nem azért szeretett, mert jól énekeltem, vagy mert helyes vagyok. Eliza a szomszéd srácot szerette, aki kedves, bújócskázik vele és vesz neki "kepapot". Én pedig ugyanilyen őszintén imádtam őt, mert ő volt az én Elizám, aki édesen nevet, firkákat rajzol és még a csokis muffint is " kepappal" eszi, mert úgy finom.
1. - Művésznő
