Prológus

Emlékszel még? Te halkan odabújtál mellém, azt hitted alszom, pedig csak játszottam veled. Megpusziltad az arcom és a hajammal játszottál. Megigazítottad rajtam a takarót, mert féltél, hogy fázom, aztán megláttad, hogy mosolygok. Nem bírtam tovább, hangosan felnevettem, te pedig követtél. Olyan boldognak látszottál. Olyan boldog voltam.

Egy pillanatra nem akartam elhinni, amit a könyv írt... Egy pillanatra nem hittem neki, hogy valaha meghalhatunk...