Bevezető 1.rész

Ez a történet emberekről és másvilági lényekről szól. A Boszorkányok minden második születendő gyermeket taigetoszra dobnak, azaz vagy kidobják a farkasok közé, hogy azok martalékává váljon vagy egyéb úton módon próbálják őket kiselejtezni az élők sorai közül. ugyanis több tízezer évvel ezelőtt a boszorkányok az Istenekkel, akik valójában démonok egy szövetséget kötöttek. Örökölhetik az utódaik az Istenek genomszekvenciáját, mely jelentősen lassabb öregedést és fiatalosabb megjelenést kölcsönöz majd nekik, és örökölhették az Istenek mágikus erejét de ez súlyos következményekkel fog járni, és nem minden utódnál fog megnyilvánulni kizárólag minden második gyermeknél fog uralkodóvá, dominánssá válni az Isteni tulajdonságokat hordozó gén. A genomszerkezet emberi génnel való ütközése, és illesztése veleszületett betegséget fog okozni a hordozójának. Mely jelentkezhet a bőr zöldes elszíneződése, növekedési zavarok és elmaradt nemi fejlődés képében. A későbbi boszorkányok azonban megvetették a démonokat, azok felsőbbrendű hatalma miatt, amiket maguknak akartak. A boszorkányok tanácsa úgy vélte, csak is az marad életképes, akit a természetes szelektálódás kiválaszt. Így aztán mindenféle próbának vetették alá a született gyermekeket és csecsemőket, szemetes tárolóba dobták őket, eladták őket vagy éppenséggel megmérgezték őket. Így próbálták őket eltávolítani az élők soraiból. Az utóbbi azért nem sikerülhetett domináns Rh negatív Isteni genomszekvenciával felszerelkezett vércsoporttal, mert az semlegesítette a mérgeket a szervezetben, különösen a születés utáni első pár évben kitűnően magas volt mind a májsejteknek, illeve az immunrendszeri T+ helper sejt limfocitáknak az aktivitása. Ezek a gyermekek úgynevezett Isteni védettségnek voltak kitéve, mert rajtuk volt a démonkirály, Azazel áldása.