Description
Teljesen egyedül vagy. A társadalom soha nem fog segíteni. Az igazgató és a tanárok csak addig törődnek veled, amíg ez a dolguk, de igazából le se szarnak, kölyök. Láthatatlan vagy a számukra. Láthatatlan vagy egyéniségként a gondolataiddal, a nehézségeiddel és a tudatoddal. Csak azok vesznek észre akiknek hasznára vagy, majd eldobnak. Vagy akik gúnyt akarnak űzni belőled. Nem érsz semmit, és soha nem is fogsz!-Mondta a hang Susan fejében, majd a lány, álomba sírta magát. Felveszem a harcot! ●Idézetek a könyvből:● "hirtelen magához húzott és hevesen megcsókolt." "Az nem olyan volt-legyintettem-Ott csak ki akart használni" "Lassan levettem a pólóját, majd ő is enyémért nyúlt miközben a nyakam csókolta amikor.." "levegőért kapkodva futottam a járdán, egyszerűen hirtelen elvesztettem az irányítást a lábaim alatt, úgy éreztem nem bírom"
0./bevezetés/
