Description
"Vad szirttetőn mi ketten Állunk árván, meredten, Állunk összetapadtan, Nincs jajunk, könnyünk, szavunk: Egy ingás és zuhanunk. " /Ady Endre- Vad szirttetőn állunk/ - Te is érzed. Tudom, hogy így van...- suttogta Kund - Persze, hogy érzem...- feleltem- De ez nem ilyen egyszerű, és ezt te tudod a legjobban! - Rajtad jár az eszem folyton, veled minden olyan természetes, békés és mindig olyan boldog leszek, ha veled vagyok.- mondta halkan Könnybe lábadt a szemem a tehetetlenségtől. Kezei közé fogta az arcomat és lassan megcsókolt majd egyre mohóbbá vált a csókunk, a szívem pedig lángolt. Esküszöm olyan hévvel csókoltuk egymás ajkát, mintha nem lenne holnap... Mártonffy Léda egy bulin megismerkedik Kunddal, a USNK-ből. Barátság szövődik közöttük, ami hamar szorosabbá válik, ám sok akadály gördül eléjük. Vajon együtt meglelik a boldogságot? Vagy csak vakon repülnek, egymás felé? (A történet teljesmértékben kitaláció! Minden egyezés a valósággal, csupán a véletlen műve.) /BEFEJEZETT!/
1. Bevezető
