Prológus

Vak vagy, de mégse,
De élsz és szeretsz.
A szemed fekete, akár a lelked.
Mert már hozzászoktál a sötéthez.

Fekete kulcsok pihennek a polcon.
A fiókban fekete gyémánt csillog.
A szíved helyett a sötét dobban.
A lámpa fénye tompulóban.

Szürke ablakkereten túl vár,
A fekete ég tekint vissza rád.
Átszeli a madár a tájt.
A Hold rég fekete már.

Nem látsz színeket,
De legbelül élvezed.
Nincs több hamis tárgy.
Nincs több hamis vágy.