I. Fejezet : Ess esō, ess!!

Egy kis PUF fanfiction. Boys love, szóval akinek nincs ínyére kérem bele se kezdjen.

Van olyan, amikor nem tudsz sírni, nem tudsz ordítani, zokogni vagy verni a falat amíg nem ömlik a vér a kezedbōl. Ilyenkor csak elszorult torokkal, némán, élettelenül állsz és nem érted : miért te élsz és miért nem ō?
Csak az idō múlik semmi más.

Egyszer szerettem valakit, de ō már nincs itt. Mond Ernō, szerethetek még?