Saeki Yuriko egy 18 éves átlagos lány, átlagos élettel, átlagos barátokkal, éli mindennapjait szülővárosában. Bár kalandvágya hatalmas volt, soha nem történt semmi különleges az életében, mindaddig, míg egy viharos este valaki egy rejtélyes csomagot nem hagyott szülőháza ajtaja előtt. A csomagban egy különösen lilán pislákoló gömböt talált, amit miután megérintett, a gömb egy dimenzió utazásba uszította a lányt. Egy dimenzióba, ahol sárkányok, gonosz erők, emberfeletti lények, és minden olyan dolog létezett amiről eddig csak az iskola padban álmodozott. Yuriko eszméletét visszanyervén döbbent rá, hogy számára egy teljesen ismeretlen helyre került, ahonnan talán már sosem tér újra haza.

"A semmiben lebegtem. Csak én voltam ott és a sötétség. Itt nem érhetett bántódás, mint ahogy semmi más sem. Érzelmek itt nem léteztek. Talán ijesztő is lehetett volna ez az egész, de akkor, ott nem gondoltam ilyesmire. Talán nem is tudtam volna. "Engedd el..." Elengedtem. Hogy mit, azt nem tudtam. Zuhantam. Ki a semmiből, zuhantam valami felé. Éreztem, hogy hamarosan földet érek. Már csak az volt a kérdés, hogy pontosan hol." Emma távolról sem tekinthető átlagosnak. Ő az, aki mindig macskafület és magas sarkú csizmát hord, anime pasikba szerelmes és ha tehetné, az egész életét a gép előtt töltené. Ám amikor szó szerint átesik a kedvenc játékába és TÉNYLEG találkozik élete szerelmével, valamint csatlakozik a Sweet Amoris hétköznapjaihoz, kénytelen lesz újra barátságokat kötni és rájönni, hogy miért kezd a már általa olyan jól ismert világ drasztikusan megváltozni. (I do NOT own the cover art or My Candy Love!)

"-Mit akarsz tőle? Magasról szarik mindenre, neked még is ő kell. Miért nem keresel egy aranyos lányt ahelyett a túskó helyett? -Nekem csak ő kell. Az én rossz fiúm. Ezerszer jobb egy aranyos lánynál." 2017¦©_fuchidareika_

Killing stalking~fanfiction Előre is figyelmeztetek mindenkit, hogy ez egy yaoi történet, amiben természetesen káromkodás és 18+ jelenetek is fordulnak elő! ♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣ Főszereplők: Oh Sangwoo Jung Jiroo Jiroo szemszögéből íródik minden. Senki nem lát, senki nem hall. Egyetlen barátom van, a magány. Az idő során beletörődtem, hogy ez az én sorsom. Egyedül élek egy nagy, öreg házban. Hogy a szüleim hol vannak? A föld alatt. Ha szebben akarom mondani, akkor a mennyekben. Unalmas. Mintha minden nap újrakezdődne. De egy nap, minden megváltozott.