Te mit szólnál hozzá, ha egyszer csak egy lakatlan szigeten találnád magad egy rakás veled egy idős kölyökkel? Nyugodt maradnál, és kezedbe vennéd az irányítást? Kétségbeesve sírnál, és nem szólnál senkihez? Esetleg rögtön elindulnál, és felfedeznéd a helyet? Ezeknek a gyerekeknek nem adatott meg az a luxus, hogy ezen elgondolkozzanak, csak bedobták ide őket. De vajon ki tette ezt velük, és miért? Sikerülni fog kideríteniük, hol vannak, mit kell tenniük, és a legfontosabb, hogyan jussanak ki élve? ~Bárminemű megegyezés a karakterek és valós személyek között csupán a véletlen műve. Fontosnak tartom továbbá megjegyezni, hogy a szereplők személyisége nem tükrözi az általuk képviselt ország lakóinak a személyiségét, ez a két dolog (ha egyáltalán meghatározható) egymástól teljesen független!~

~A Seholsziget folytatása~ Hőseink, bár hazatértek, nem lettek sokkal okosabbak a Szigettel kapcsolatban. Ezúttal számba veszik, mi is történt velük, hogyan kerültek oda, ahova, mit várnak el tőlük, és persze nem árt rájönniük, mire is van szükségük a túléléshez. Ezúttal az erdők helyét maga a betondzsungel veszi át, a tábort pedig nem más, mint A Senki Háza pótolja majd. Vajon ezúttal többre jutnak a Szigetlakók, mint legutóbb? ~Bárminemű megegyezés a karakterek és valós személyek között csupán a véletlen műve. Fontosnak tartom továbbá megjegyezni, hogy a szereplők személyisége nem tükrözi az általuk képviselt ország lakóinak a személyiségét, ez a két dolog (ha egyáltalán meghatározható) egymástól teljesen független!~

Egy felfújható vízi matrac, rajta két utassal elsodródik a yacht-tól, amihez egy kötél rögzítette. Sophie és Chloé magára marad a több tízezer négyzet-, sőt köbkilóméter sós vízzel, ami ki tudja mit rejt. A bizarr vízi lényeken kívül az is nehezíti a hazajutást, hogy ötletük sincs, hol vannak... Hőseink nem hallottak még tengerek rejtélyes háromszögéről.

Vázolom az alap szitut: elloptam egy kecskét egy élőhalottól. Van ilyen. És ez a bizonyos élőhalott nem nagyon örült neki - ki gondolta volna? Sajnos egy vámpírral van dolgom, ami szivacs. Minden más típusú élőhalottakkal, lásd: zombik, hála a videójátékoknak könnyen elbánok. Tehát, az életem veszélyben van! A legjobb barátom random majdnem vámpír lett, de végül mégse. Aztán jött egy hatalmas kecske-pók szörny, aki megtámadta (nem mondom, hogy nem az én hibámból) és... Dobpergés... Na jó. Ne szórakozzunk. Te csak kezdj el olvasni! A történetet Darren Shan - "Rémségek cirkusza" című könyv ihlette! Ajánlom, hogy keress rá és olvasd el, nekem nagyon tetszett. Az én történetemben is sok utalás lesz arra a könyvre, mert utánozhatatlan. :D

Amikor Harper Wayland meglátja az utcán azt a fura alakot, kezd neki gyanús lenni, hogy ő nem is ember. Aztán pedig egyre érdekesebb dolgok történnek vele, kezdve Astra Valentine-nal, a lánnyal, aki valamiért biztos benne, hogy Harper egyszer már férjnél volt. Miért ismerős Harpernek a postás és a divatmodell, amikor még sosem látta őket? És mennyi esélye van annak, hogy a városban istenek és istennők élnek?