(1200 szó) Nem minden orvos ember.

Emma egy téli éjjelen nyomtalanul eltűnik. Marcus, a vőlegénye, hetekig keresi, kutat utána - reménykedve, kétségbeesetten. Amikor már úgy tűnik, semmi sem változik, és csak a monoton túlélés marad, Emma egyszer csak a semmiből bukkan fel. De a nő, aki átlép a küszöbén, már nem egészen az, akit eljegyzett. Nincsenek emlékei az elmúlt hetekből - de valami mégis vele maradt. Egy árnyék, valami, amit ő maga sem lát, de Marcus érzi, ahogy fojtogató lassúsággal beszivárog a mindennapjaikba. Minél erősebben próbál kapaszkodni a régi életükbe, annál inkább széthullik az a világ, amit hajszol. Marcus, aki mindig hitt abban, amit lát és megérinthet, kénytelen szembenézni valamivel, ami túlmutat a világon, amit ismer.

Egy csendes őszi éjjelen két holttestre bukkannak Denver határában. Egykor szökött tinédzsereknek hitték őket. Most azonban kiderül: gyilkosság áldozatai lettek. Liam Murphy nyomozó ismerte az áldozatokat. Gyűlölte őket, és ezzel nincs egyedül. Ahogy társával, Jane Carterrel újranyitják a régi ügyet, egyre több eltemetett titok kerül felszínre: egy halálos „baleset", egy eltűnt lelkész, további csontok a száraz föld alatt. A nyomok olyan titkokat tárhatnak fel, és olyan sebeket tépnek fel, amire senki sincs készen. Liam számára az ügy lassan személyes rémálommá válik. Mert a halottak nemcsak egymáshoz kapcsolódnak, hanem az ő múltjához is.

Amikor a világ szétesik, a szabályok is vele dőlnek. Egy vírus, ami mindenkiben ott lappang... csak épp a halál után kel életre. A félelem nem csak a bolyongó holtakból áll, hanem abból is, amivé az élők válnak, amikor éheznek. Mi marad a világból, ha a legnagyobb harc nem mindig az, hogy hogyan ne halj meg... hanem hogy hogyan maradj ember?

Egy haláleset, ami annak idején felkavarta Kajaani, a békés finn kisváros életét. Egy haláleset, ami balesetnek tűnt, ám négy fiatal tudja, hogy a valóság nem is állhatna ettől messzebb. Vajon rejtve tudják tartani az igazságot mindenki elől? Aleksi Toivonen előtt fényes zenei karrier állt, ezt mindenki tudta Kajaaniban. Ő volt a metalközösség lelke, a legjobb gitáros, a legtehetségesebb énekes és minden metalos lány titkos szerelme a messzi északon fekvő finn kisvárosban. A legjobb barátjával, Jussi Kerpelával alapított Sons of the Midnight Sun sikert sikerre halmozott, és csak egy lépés választotta el őket a rangos Arcadia MetalFesttől és a nemzetközi hírnév ígéretétől. Hirtelen halála megrendítette a város metalközösségét, és a siker kapujában álló SoMS feloszlott. A húsz éves Anni Solberg az egyetemi féléve végeztével visszatér Helsinkiből a Kajaaniban élő családjához, hogy szembenézzen a múlt szörnyű emlékeivel. Csak ő, a mostohabátyja, Jussi, a zenésztársa, Marko és az ő bátyja, Kristian tudják, hogy milyen rettenetes véget is ért Aleksi élete egy évvel korábban azon a hűvös júliusi éjszakán. A négy barát annak idején együtt szabadult meg a fiú hullájától, a gyilkosságot pedig balesetnek álcázták. Azt azonban egyikük sem sejtheti, hogy ez a nyár más lesz, mint a többi. Aleksi exbarátnője újra felbukkan Kajaaniban, az SoMS összeáll egy utolsó koncertre az Arcadia MetalFestre, a titkok pedig nem maradnak titkok többé...

(12 000 szó) Szellemek. Egyesek hisznek bennük. Egyesek próbálnak racionálisak maradni. Egyesek rettegnek tőlük. Egyesek kötődnek hozzájuk.

A világunkban vannak bizonyos anomáliák, amik nagyon kíváncsivá teszik az embert. Az ember ezáltal kutatni kezd utánuk, vizsgálni kezdi őket, és elzárja őket.

Hat fiatal. Egy elhagyatott vidámpark. Egy meghívás, amit nem lett volna szabad elfogadni. Clara és barátai azt hiszik, csak egy átlagos Halloween-i kalandra mennek. De a Horrorpark kapui mögött valami sötét és éhes vár rájuk - egy alak, akit csak úgy hívnak: a Keeper. Egyikőjük sem sejti, hogy a park nem véletlenül nyílt meg újra... és hogy a múltnak ára van. Amikor az első barát eltűnik, a játék elkezdődik. És amikor kiderül, ki áll az egész mögött, már túl késő lesz visszafordulni. Gyere el, ha mersz.

Amikor a lány magához tér a homálylepte kis szobában egy székhez kötözve, még fogalma sincs róla, mivel áll szemben. Pedig az élete innentől kezdve sohasem lesz ugyanolyan. A fiatal lányt, Delorie Shelbyt elrabolják. Egyetlen céljává az életben maradást teszi, miután elrablója nyomatékosan jelzi felé, egy rossz lépés, és nyomban gyilkosság áldozatává válhat. Miközben a lány minden erejével a túlélésért küzd, tisztázódik jelenlétének oka is. Egy játékban fog részt venni. Méghozzá egy véres, kegyetlen játékban, ahol a vér, a fájdalom, a rettegés és a halál kéz a kézben járnak. Az elrablók, kik vezetőknek hívatják magukat, saját szadista vágyaik kielégítésére és szórakoztatásukra hozták létre ezt a véres, undorító, könyörtelen játékot, ahonnan csak akkor juthatsz ki élve, ha a következőben is szerepelni fogsz. Ahogy a játék egyre sötétebb és durvább vizekre sodorja a játékosokat, úgy derül fény Delorie múltjának rejtelmeire, és a lánynak újra és újra szembe kell néznie a ténnyel: semmi sem az, aminek látszik! Vajon sikerül a lánynak elmenekülnie, ezzel végrehajtva azt, amit senki másnak nem sikerült? Vagy ő is a többi halott közt végzi majd? Úgy mozognak, mint egy bábu, de majd ha minden lepel lehullt, és minden döntésnek súlya lesz, csak akkor fog igazán elkezdődni az idegjáték. Figyelem! A történet véres, agresszív jeleneteket, helyenként trágár szavakat és gyilkosságot tartalmaz. Csak saját felelősségre! Borító: @EllaMyr22

Josh-t elmegyógyintézetbe zárták évekkel ezelőtt egy gyilkosság miatt, amit állítólag ő követett el, de mivel senkivel sem hajlandó kommunikálni, így az illetékesek csak feltételezésekbe bocsátkoznak - túl sok volt az egybeesés: nem beszél, agresszív, neurodivergens. A múltjára nem azonnal derül fény, csak adagolja az olvasó felé a gondolatain és az álmain keresztül. Sikerül megszöknie, és egy szerencsétlen baleset folytán találkozik Lisa-val, aki szintén menekül, pedig éppen elérte karrierje csúcsát. Kettejük találkozása pedig nem a csillagokban, hanem a pokolban íródott... Vibe: Tizenhét évesen belekiáltottam egy üres szobába, egy üres vászon elé, hogy legyőzzem a gonosz erőit. Aztán a következő tíz évben megfizettem az árát: autoimmun betegséggel, testi kínokkal, pszichózissal. Ahogy telt az idő, rájöttem, hogy nincsenek igazi győztesek, és nincsenek igazi vesztesek ebben a testi-lelki háborúban. Csak áldozatok vannak, és akik tanulnak belőle. Nem Dávid és Góliát harca volt ez, hanem egy inga, ami örökké leng a sötétség és a fény között. És minél erősebben ragyogott a fény, annál sötétebb árnyékot vetett. Soha nem volt igazi csata ez, amit meg kellett nyernem, hanem egy örök tánc. És mint minden táncban: minél merevebb lettem, annál nehezebb volt. Minél inkább átkoztam ügyetlen lépteimet, annál jobban beleragadtam. De ahogy öregedtem, megtanultam lazítani. Megtanultam engedni, és a tánc könnyebb lett. Ez az örök tánc választja el az embert az angyaloktól, a démonoktól, az istenektől. És nem szabad elfelejtenem, nem szabad elfelejtenünk: hogy mi emberek vagyunk. (részlet: Ren - Hi Ren)