Egy nyári éjszaka. Egy pokróc. Két ember, akik nem mondanak ki mindent, de mindent éreznek. Amikor lehull az első csillag, mindketten ugyanazt kívánják. Talán véletlen. Talán sors.

Jude megfigyel: ki mikor húzódik vissza, ki mikor lép közelebb, hol törik meg a hang, milyen mozdulatok ismétlődnek. Ösztönök, reakciók, tanult viselkedésminták - így próbálja kézben tartani a dolgokat, mielőtt kicsúsznának az irányítása alól. Holden eközben leginkább a dobozba zárt Schrödinger-macskára hasonlít: egykor minden a pillanat töredékén múlt, most a kémiai egyensúlyok szorításában se élő, se halott, csak egy megrekedt állapot. Nem akar megmenekülni, és azt sem, hogy bárki más döntse el helyette, mi lesz vele. Amikor a kollégium dohányzójának félhomályában egymás mellé sodródnak, mindkettejük rendszere megbicsaklik - Jude kontrollja és Holden tehetetlensége egyaránt elmozdul a helyéről. Mert ha a doboz egyszer kinyílik, a valóságot onnantól egyikük sem tudja visszazárni.

Piton omega, és ezzel húsz éve tisztában is van. Az évente egyszer jelentkező lázat könnyedén átvészeli a bájitalokkal. Biztos benne, hogy ő az utolsó omega, alfák pedig nem is léteznek, egészen addig, amíg Harry Potter be nem tölti a tizenhetedik születésnapját. Tizenkét éve nem írtam Snarryt, meg voltam győződve róla, hogy soha többé nem is fogok. Mégis itt van ez, ami egy nap alatt négyezer szavassá nőtt. Nem hagy békén. Fogalmam sincs, milyen hosszú lesz, írom, amíg van erőm. Jelezzétek, ha tetszik.

Egy lány és a teste. Nagy. Ő növesztette maga köré. Egy fiú. Találkoznak. Aztán elrontják. És kapnak még egy esélyt. Erről szól ez a könyv. Egy kicsit másképp, az igaz. Amolyan 21. századi módon. Mert sok ilyen és ehhez hasonló történetet megénekeltek már filmeken és könyvben, de akad néhány olyan, ami csak chatek és e-mailek végtelen DNS-spirálként tekeredő adatfolyamába zárulva maradt ránk. (Aztán az is lehet, hogy nem is olyan nagy baj az. Meglehetősen személyes, és némiképp obszcén az egész fennmaradt anyag.) . Ez egy egyedi formában elmesélt kedves és szerethető történet egy kövér lányról, akinek van egy furcsa nővére (hogy a család többi tagjáról már ne is beszéljünk), némi szociális fóbiája és fanyar humora; és történet a fiúról, aki majd lesz a lánynak, amolyan igazi módon. . A könyvnek már elérhető egy KARÁCSONYI KÜLÖNKIADÁSA!

❝Hatszázhetvenkettő csempe a szakrendelő várótermének padlóján. Volt időnk megszámolni.❞

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer két herceg Namerh virágzó földjén. Egyikük mindentől megfosztatott, a másiknak egyszeriben az egész világ az ölébe hullott. A sors azonban szeszélyes boszorkány: egyszer ad, másszor elvesz. Hat évvel később a nincstelen herceg elnyeri a trónt, és csupán az apja bosszúvágyát hagyja hátra a másik számára. Mégsem tudnak megszabadulni egymástól: egy képtelen jegyesség egy időre egymáshoz láncolja őket. Lewisban forrong a düh, a kétségbeesés és az önutálat. Kornelt egy durcás fiúcska és a bonyolódó államügyek nap mint nap új próbatétel elé állítják. A két herceg mindeközben szinte észrevétlenül kerül egyre közelebb egymáshoz. Lewis von Seföld nem kegyetlen, mint az apja, nem ártatlan, mint a bátyja, és sosem lesz olyan nagyszerű, mint Namerhi Kornel. Itt az ideje, hogy kiderítse, ki is ő valójában. Még akkor is, ha mások szemében talán örökké csak a másik herceg marad. Írói megjegyzés 1: Figyelem! Slash történet. Tehát itt bizony fiú fiút szeret. Ha nem szeretnéd elolvasni, ne olvasd! De tényleg ne! Írói megjegyzés 2: Ez a történet nem irodalmi értéknek keletkezett. Néhol butuska, esetlen, idealista, logikátlan... A fő célom annyi volt, hogy írjak valamit, ami néhány kalandot követően boldog véget ér.

Ha Delaney Rose Lenon életében minden a tervei szerint alakul, Darren Elliot Hayes sosem válik a története részévé. Egyetlen pillantásra sem méltatta volna a fiút, aki mindent megtestesít, amit őszintén megvet. Erre azonban elveszti az esélyét, amikor apja halála után édesanyjával a Hayes család házában kapnak lehetőséget az újrakezdésre. Laney és Darren között a kezdeti ellenszenv az évek során kegyetlen játszmává fajul. Folyamatosan keresik a módját, hogyan keseríthetnék meg a másik életét - mígnem egyetlen gyenge pillanatban Laney olyan titkot árul el, amelyet Darrennek sosem lett volna szabad megtudnia. Egy véletlen. Egy addig ismeretlen érzés. És egy váratlan vonzalom, amely olyan határokat lép át, amelyeket egyikük sem mert volna megkérdőjelezni. De vannak tabuk, amelyeknek ára van. És vannak érzések, amelyek mindent képesek felégetni.

Christine súlyos asztma beteg és mégis szívja azt az átkozott cigarettát. Tudja, hogy a tettei súlyos következményeket követelnek. Gyorsan a halálhoz vezetheti a cigizés, de úgy érzi, hogy túlságosan gyenge lenne ahhoz, hogy megpróbáljon leszokni róla. Nem igazán foglalkoztatja, él, hogy legyen miért meghalnia. Sacha a gimi szépfiúja, aki nem mellesleg új, de máris kap egy csomó hamis barátot, akik hirtelen népszerűsége miatt barátkoznak vele. Amit a hihetetlenül jó kosarazásnak köszönhet. Közvetlen és kedves, bármelyik lányt kicsúsztathatná egy csettintésre a bugyijából, de még se kell neki a sok csinibaba, csakis Christine - akire sikeresen felfigyel, amikor mindenki szeme láttára megszégyenítik -, aki szöges ellentéte Sachának. Bunkó, lázadó és barátságtalan. De talán Sacha képes lenne arra, hogy a kőszívű lánykát, akit az élet súlyos csapásai tettek ilyenné, megpuhítja és segít neki a jó útra térni?

Percre pontosan ugyanakkor születtek, különbözőbbek azonban már aligha lehetnének. Lilla spontán és szétszórt, Örs mindig előre tervez és rendezett. Lilla bárkinek lyukat beszél a hasába, Örs hangját csak ritkán hallani. Lilla bármit megtenne az igaz szerelemért, Örs bármit megtenne azért, hogy elkerülje. Lilla szerint Örs minden, ami nem ő. Örs szerint Lilla felér egy természeti csapással. Amikor ők ketten beragadnak egy liftbe, még egyikük sem sejti, hogy közös kalandjaiknak ez csupán az első állomása... „Édes, a lélekben az ellentétek egymás mellett vannak." (Szerb Antal) Figyelmeztetések: a történetben előfordulnak durva szavak és kifejezések, illetve részletes erotikus leírások.